Új munkatárs csatlakozott a NetLektorhoz. Szászi Tímeát kiskora óta ismerem, de azóta nagyon sok év eltelt, s mára diplomás nyelvésszé cseperedett.

2011-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán nyelv, társadalom, kultúra specializáción. A BA fokozatú diplomáját két évvel korábban szerezte magyar-néprajz szakosként. Az egyetemi tanulmányait, főleg az utolsó két évben, a nyelvészet felé orientálta, ezért inkább tartja magam nyelvésznek, mint irodalmárnak.

Eredetileg Szekszárdról származik, alap- és középfokú tanulmányait is ott végezte. Napjainkban pedig Budapesten él és dolgozik. Szabadidejében kritikusként és lektorként tevékenykedik egy underground zenei lapnál.

Mint minden eddigi munkatársunktól, tőle is megkérdeztük, miért tartja fontosnak a helyesírást, a nyelvhelyességet:

- Manapság egyre kevesebben képesek elválasztani egymástól a különböző nyelvhasználati formákat: a családit, a hivatalost, a munkahelyit stb. Ez annak is köszönhető, hogy nincs az emberek előtt megfelelő norma, a televízió nyelve jelenti sokaknak az egyetlen mintát. Azonban rengeteg olyan helyzet van az életben, amelyeknél a fent említett köznyelv már nem elegendő, sőt kifejezetten kerülendő. Meg kell találnunk a megfelelő regisztert. Ha pedig mindezt írásban tesszük, akkor lényeges, hogy a szövegünk ne hemzsegjen a helyesírási és nyelvhelyességi hibáktól, ellenkező esetben nem hiszem, hogy bárki is megfontolandónak, jelentősnek tartaná a szavainkat.

Charles Duncombe a BBC brit közszolgálati médiumnak úgy nyilatkozott, akár egyetlen helyesírási hiba miatt is a felére csökkenhetnek az internetes eladásai egy cégnek. Ezt a szakértő saját weboldalának statisztikáiból állapította meg, amelyen egy helyesírási hiba javítását követően az egy felhasználóra jutó bevételek a duplájukra emelkedtek. A többek közt utazással, divattal és mobiltelefonokkal foglalkozó oldalakat működtető szakembert nyilatkozata szerint meglepte, hogy általában mennyire rossz a helyi munkaerő írásbeli kommunikációja.

Mindez egyetlenegy magazin első oldaláról...

Duncombe úgy véli, hogy a legnagyobb problémát az internetes cégek munkaerő-toborzása során a helyesírás okozza, a különböző technológiák használatára képes dolgozókat sokkal egyszerűbben tudnak találni. A szakember szerint az e-kereskedelemmel foglalkozó cégeket különösen érinti a jelenség, de mivel egyre több cég van jelen az interneten, a rossz helyesírás általános probléma lesz, mivel hamarosan mindennemű értékesítéssel kapcsolatos kommunikáció a világhálón keresztül, írásban zajlik majd.

A szakértő szerint az emberek általában az alapján ítélik meg egy oldal hitelességét, megbízhatóságát, hogy annak tartalma jó helyesírással íródott-e. Így lehet bármilyen fejlett egy webbolt, ha a szöveges része tele van hibával, akár milliókat veszíthet a üzemeltető bevételeiből. Emellett ha a szövegek tele vannak helyesírási hibával, a látogató akár azt is hiheti, hogy egy adathalász honlappal dolga, ahol nem akar vásárolni.

Forrás: Origo.

Több hónapnyi előkészítés és toborzás után tegnap lezárult a tagi regisztrációk első szakasza, és 140 fő látta értelmesnek és értékesnek, hogy egy zártkörű, szakmai tudás- és információmegosztó klubhoz tartozzon, ahol hasonló gondolkozású emberekkel beszélgethet. A kezdeti eredmények és lelkesedés mindenképpen biztatóak, hiszen a klubban tegnapig már több mint 989 szakmai bejegyzés volt található. Sokszor közel, vagy több mint 100 hozzászólással.

A MAMASZ Marketing Klub alakuló, elnökségi ülése

A cél elsősorban a közös értékteremtés, piaci szerepvállalás, megítélési és versenyelőnyök elérése a tagok számára. Tudásmegosztás, piaci kutatások, előrejelzések publikálása a szakma felé, és nem utolsó sorban a kapcsolati tőke és az egymással történő együttműködés erősítése.

A tagok közt már most is ismert szakemberek, üzletemberek, marketing döntéshozók szerepelnek, akik örömmel segítenek a másik tagnak, ha annak egy-egy kapcsolatra, kritikára vagy véleményre van szüksége.

A klub weboldala a http://klub.mamasz.hu címen található, itt lehet regisztrálni. Akiket taggá fogadnak, azok belépést nyernek a Facebookon működő ingyenes, zárt csoportba, illetve VIP tagság esetén részt vehetnek a havonta megrendezendő szakmai klubesten is, ahol érdekes előadások és bemutatók mellett lehetőség válik ismerkedni, kapcsolatokat építeni, partnereket találni, üzletelni.

Hogy kikre számítanak a klubban? Elsősorban marketing és reklámszakembereket, vállalkozókat, döntéshozókat, és mindenkit, aki ezeken a területeken tapasztalattal bír, és aki úgy gondolja, hogy helye van egy ilyen közösségben. Természetesen fogadja el az alapszabályzatot, hozzon szakmai értéket a klubba, ossza is meg azokat, és akkor számíthat rá, hogy ő is rengeteg értékes információval, tudással és kapcsolattal gazdagodhat.

Aki egyelőre még hezitál, az kövesse a klub nyílt Facebook oldalát, ahol a legfontosabb és a nagyközönségre is tartozó információkat megosztják az érdeklődőkkel – remélhetőleg ezzel is kedvet csinálva a klubba történő belépésre.

A NetLektor nem sokáig hezitált. A meghívás után néhány órával már a VIP tagok között voltunk, és csak ezt tudjuk ajánlani minden korábbi és jövőbeli partnerünknek!

Addig is találkozzunk a 2011. július 26-i első klubesten, amelynek részletei a klub honlapján találhatók.

Nem köntörfalazok, kezdem a válasszal: marketingszakértő, egybeírjuk. Hiába írják olyan sokan külön – hibásan -, hiába ajánlja még a Google is a helytelen verziót, ha rákeresünk.:)

Igyekszem egyszerűen, logikus gondolkodással levezetni, mikor írjuk a szakértő szót egybe, és mikor külön attól a területtől, amelynek a szakértője valaki.

Különböztessünk meg három esetet. Így ha később elakadunk egy szakértői terület helyesírásánál, akkor elég végigfuttatnunk a három szituációt, és aszerint, hogy melyiknek felel meg a kérdésünk, máris el tudjuk dönteni, külön vagy egybe kell azt írni.

Ha a terület, amelynek szakértője valaki, i-re végződik (i képzős), akkor mindig különírjuk. Lásd jogi szakértő, katonai szakértő, élelmezési szakértő stb.

Ha a terület, amelynek szakértője valaki, egyben egy szakma is, akkor különírjuk. Lásd mérnök szakértő, közgazdász szakértő, építész szakértő stb. (Az orvosszakértő kivétel, azt egybeírjuk.)

Egyetlen egy esetben írjuk egybe, akkor ha konkrétan valaminek a szakértője valaki. Lásd borszakértő, elmeszakértő, írásszakértő, marketingszakértő.:)

Zárójelben jegyzem meg, ha ez utóbbi esetben a szótagok száma meghaladja a hatot, akkor kötőjellel írjuk. Lásd élelmiszer-szakértő.

A tipográfia három kötőjelet ismer, a divizt (-), a félkvirtmínuszt (en dash, –) és kvirtmínuszt (em dash, —). A magyar helyesírás ebből kettőt használ, a divizt kötőjelnek, a félkvirtmínuszt pedig gondolatjelnek (esetenként, szerintem megtévesztően, nagykötőjelnek) nevezi. Lássuk, milyen szabályok vonatkoznak ezekre.

Kötőjel (diviz)

A kötőjel a legkevésbé problematikus írásjelünk, a nyelvhasználó ezt teszi ki a legtöbbször.

• Kötőjelet teszünk az olyan összetett szavakban, amelyekben a szóelemek határán három azonos, mássalhangzót jelölő betű kerül egymás mellé (például: sakk-kör, Széll-lel).
• A szóismétlések, a szóösszetételek és az ikerszók esetében az alkotó tagokat kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz: egy-egy, néha-néha, orrán-száján, gizes-gazos, meg-megállt.
• Ha két vagy több egymás után következő összetett szónak azonos az utótagja vagy az előtagja, rendszerint csak az utolsó, illetőleg csak az első összetett szót írjuk ki teljes alakjában: tej-, zöldség- és gyümölcsfelhozatal; gépgyártó, -szerelő és -javító üzem.
• Kétezren felül – ha az ezres után még más szám is következik – az összetett számnevek írásában kötőjelet használunk: ötezer-nyolcszáztíz.
• Tulajdonnevekhez a főneveket és a belőlük képzett mellékneveket kötőjellel kapcsoljuk: Afrika-kutató, József Attila-díj.
• A többelemű földrajzi nevek több típusában kötőjellel fejezzük ki az alkotó tagok összetartozását: Arany-patak, Csepel-sziget.
• Az -e kérdőszócskát kötőjellel kapcsoljuk az előtte álló szóhoz: Tudod-e, merre menjünk?
• Mind a betűkkel, mind a számjegyekkel írt számkapcsolatokban kötőjelet teszünk, ha a kapcsolat hozzávetőlegességet, vagylagosságot fejez ki: egy-két (ember), nyolc-tíz (napra); 5-6 (darab), 10-12 (éves).
• Kötőjellel hárítjuk el toldalékok kapcsolásakor a három azonos, mássalhangzó közvetlen találkozását, ahol az egyszerűsítés nem alkalmazható: dzsessz-szerű
• Kötőjellel kapcsoljuk a több különírt elemből álló nevekhez a képzőket: Arany János-i, Leonardo da Vinci-s; Illyés Gyula-féle; New York-i.
• Kötőjellel kapcsoljuk a személynevekhez a képzőket: Eötvös-féle, Népszabadság-beli (cikk) stb.
• Kötőjellel fűzzük hozzá a néma betűre és a bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan betűcsoportokra végződő szavakhoz a toldalékokat: guillotine-t,  Montreux-ig.
• Kötőjellel kapcsoljuk a számjegyekhez, írásjelekhez, rövidítésekhez, betűszókhoz a toldalékokat: 12-t, 6%-kal, az MTA-tól.
• Sor végén, elválasztáskor – a szétválasztott szórészek összetartozásának jelölésére – kötőjelet használunk: asz-tal, te-kint.

Gondolatjel

Kezdődnek a problémák. Az irodai szövegszerkesztő automatikus javítása, úgymond, a „kötőjelet (- -) gondolatjelre cseréli (–)”. És általában ez az egyetlen ismert lehetőség, hogy gondolatjelet varázsoljunk a szövegünkbe. A Windows billentyűzetén ugyanis nem egyszerű előkeresni a gondolatjelet, sokan fel is adják a kikutatását. Az é és á alatti kötőjelet Shifttel együtt lenyomva aláhúzást kapunk. A numerikus billentyűzeten már nagyobb sikerrel járunk: a Ctrl + numerikus mínusz már gondolatjelet eredményez (az AltGr-rel együtt pedig em dasht). Bekapcsolt Num Lock mellett az Alt + 0150 számkombináció beírása is gondolatjelet mutat. A Word igyekszik javítani kötőjeleinket, de gondot okoz, ha a gondolatjel után más írásjel következik (például –,), ilyenkor elmarad az automatikus korrekció.

Mikor is van szükségünk gondolatjelre?

• Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük. Ha egy összetett mondat valamelyik tagmondatába beékelődik egy másik tagmondat, ezt a közbevetett mondatot vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük.
• Ha ez a közbevetett szó, szókapcsolat vagy tagmondat írásjelnél ékelődik a mondatba, az írásjelet a közbevetés után, vagyis a közbevetett részt körülfogó gondolatjelpár vagy zárójel második tagja után ki kell tenni. Ha az idéző mondat követi az idézetet, gondolatjellel kapcsoljuk, és kisbetűvel kezdjük. Ilyenkor az idézet végén a kérdőjelet és a felkiáltójelet kitesszük, a pontot azonban nem: „Ó, megvan-e még az az otthon?” – sóhajt fel Radnóti.
• Szépirodalmi művekben az író mintegy idézi a szereplők szavait, de ennek jelzésére nem idézőjeleket, hanem gondolatjeleket szokás használni. Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs. Ha az író idéző mondata követi a szereplő szavait, ezeket gondolatjelpár fogja közre. Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik. Az idéző mondatok nélkül egymást váltogató párbeszéd megszólításonként külön sorokban kezdődik, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van.
• A helyesírási tanácsadó által nagykötőjelnek hívott gondolatjelet szavak között a következő esetekben szokás használni:
• Két vagy több nép (nyelv) nevének kapcsolatát nagykötőjellel érzékeltetjük: angol–magyar (szótár), francia–spanyol (határ), Osztrák–Magyar Monarchia. Az ilyen alakulatok utolsó tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a toldalékokat: (a) magyar–angolban (ti. szótárban), (láttam az) angol–brazilt (ti. mérkőzést), német–franciás (ti. szakos)
• Két vagy több tulajdonnév kapcsolatát nagykötőjellel érzékeltetjük: Újpesti Dózsa–Ferencváros (rangadó) stb. Az ilyen alakulatok utolsó tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a ragokat: Videoton–Haladáson (ti. mérkőzésen).
• Nagykötőjellel fűzzük egymáshoz az olyan szavakat, amelyek valamitől valameddig viszonyt érzékeltetnek: Budapest–Bécs, Duna–Majna–Rajna-csatorna; 1983–1984. évi, a 128–9. lapon, az I–IV. osztályban, Ménesi út 11–13.; az első–negyedik osztályban, kelet–nyugat irányban, a tavasz–nyár folyamán, június–július hónapban; stb.Bonyolultabb esetekben a nagykötőjel kivételesen szóközökkel illeszkedhet a tagok közé: i. e. 753 – i. sz. 456. Az ilyen alakulatok utolsó (esetleg mindkét) tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a toldalékokat: Budapest–Bécsen át, budapest–bécsi, tavaszi–nyári, június–júliusi; 1848–49-ben.
• Nagykötőjelet használunk géptípusok stb. betű- vagy szó- és számjelzése között: T–34, Apollo–11; stb. Az ilyen alakulatokhoz minden toldalékot kötőjellel kapcsolunk: T–34-et, Apollo–11-es.

Kvirtmínusz — (Alt+0151 v. AltGr+-)

A magyar szövegekben nincs ilyen írásjel, angolban a félkvirtmínusz helyett használják. Különbség, hogy előtte és utána nincs szóköz.

A legtöbb nyelvhasználó tapasztalataim szerint szinte automatikusan kötőjelet tesz az idegen szó és a toldalék közé (például *cowboy-nak), feltehetőleg azért, hogy világosan jelezze, idegen test van a mondatban. Pedig az akadémiai helyesírás szerint ezeket a találkozásokat épp fordítva kell jelölni: az úgynevezett néma hang és a magyarban különösnek számító betűtalálkozások kivételével

– guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; voltaire-es, voltaire-izmus, bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i; joliot-curie-s, châlons-sur-marne-i (ezek az evangélium igéi, akarom mondani, a szabályzat példái) –

minden toldalékolt idegen szó szótöve egybeírandó a toldalékkal (azaz a helyesírás szerint cowboynak, Hawaiin, Daewooval, Waterlooban; Sopianaet, Anjouk – és persze: Madáchcsal, Kossuthtal).

Ezért általában az téveszt kevesebbet, aki bátran egybeírja ezeket a szóalakokat, hiszen a kivételek köre igen-igen szűk, gyakorlatilag a nem ejtett szóvégi e betű, meg a háromnál rendszerint több betűből álló szóvégek tartoznak ide (-ier, -ais, -eaux, -eaud, -eault és a többi).

A beszédben a számok nem okoznak gondot, hiszen a szavakkal azonos módon, hangok segítségével alkotjuk meg őket. Írásban azonban több lehetőség is adott a számok jelölésére.

A mindennapokból szinte teljesen kiveszni látszik a hagyományos római jelölése a számoknak: I, II, III, V, X, L, C, D, M. Ma a városok kerületeit, könyvekben a fejezeteket, a történelem idővonalán a századokat, uralkodókat jelölünk még vele. De a huszadik század, a 20. század és a XX. század ma már egyenértékű jelölés.

A reneszánsz után terjedt el Európában a számok arab jelölőinek használata 0-tól 9-ig. Összegek, évszámok, életéveink és sok más (számos) dolog jelölésére használhatjuk. A jelen sorok szerzője 31 éves.

Az iskolában megtanuljuk, hogy a számokat betűkkel is leírhatjuk, az aranyszabály szerint kétezerig mindent egybe, utána értelemszerű tagolással (egymillió-hatszázhuszonkétezer-ötszáznyolcvan).

Kapkodó, siető és a leütésekkel takarékoskodni akaró világunk a számokat írásban is egyre inkább az arab jelöléssel használja.

A rendőrök 20 embert tartottak fogva 10-féle okkal (a helyesírás ez utóbbit hibásnak mondja, a helyes változat a tízféle).
Pedig nyomtatott szövegekben az arab betűs szám megakaszthatja az olvasót 1-1 esetben.
Hiába vettük át 1/1-ben az arab számokat.

A magam részéről azt gondolom, hogy az olvasás kényelmes módja a latin betűk balról jobbra történő befogadása. A jó tipográfia hihetetlenül képes segíteni az olvasást, a szavak, sorok (és a betűvel írt számok) képe alapján szinte kitaláljuk a mondat jelentését a nélkül, hogy minden egyes betűt külön elolvasnánk. Ezért az egyszerűbb számokat (ellenpélda a fenti egymillió-hatszázhuszonkétezer) érdemes betűjelekkel írni. A tíz, húsz, ötven, harmincöt, tizenkilenc betűkkel írva kényelmesebben elolvasható, mert olvasás közben nem kell (akaratlanul és automatikusan, de nem feltétlen észrevétlenül) kódot váltania az olvasónak.

Persze mindez érvényét vesztheti a 140 (száznegyven?) karakterre limitált közlések világában.

Marhaszar: voltaképp ezt jelenti az óriásplakátokra ütött felirat, amely egy új álláskereső oldal reklámja. Egy közhelyes kifogás, a bullshit pecsétje és a link, ahol álmaink állását majd megtaláljuk – ez a hirdetés.

Marhaszart. A bikatrágyát. A helyzet az, hogy nem ismerek olyan magyar nyelvhasználót, aki így káromkodna. A bornírt állításra nekem személy szerint „a lófaszt” jut eszembe válaszként, de ez teljesen egyéni (lehetséges, de korántsem teljes választék: ez marhaság, egy picsát, az anyád picsáját / az apád faszát, a szart, a lószart és így tovább).

Persze, persze, sietek máris kimondani, nincs bajom az idegen szavakkal, hiszen a nyelv ezektől gazdagodik, szépen begyűri azokat a maga rendszerébe mind. Hipp-hopp eltelik az a néhány évtized, míg a használók úgy feledik, eredetileg máshonnan kölcsönözték, hogy még a legnagyobb nyelvőrzők sem látnak benne hibát. Az idegen szavak érthetőséget (tehát a kommunikációnkat) akkor gátolnak csupán, ha van helyettük pont olyan jó magyar szó is, amelyet a nyelvhasználók szélesebb köre ismerhet.

Az olyasfajta szellemi restség romboló csak, mint például ez: „kigóztam a hájpersztórba szoftdrinkért”. Nekem a bullshit is ebbe a csoportba tartozik, parvenü káromkodás, amelyre igen ízes és nagyon is megfelelő magyar szavak vannak. Más kérdés, hogy míg a készítők elitnek és remeknek gondolták a bullshitet kiírni a táblára, vajon elméláztak-e azon, hogy a lófaszt is ilyen jól mutatna-e.

Persze mankónak ott van a hagyomány. Hagyomány például a helyesírás, amelyet az Akadémia szabályzata legutoljára 1985-ben szentesített. A beszélő szempontjából nem releváns, hogy papagájt vagy *papagályt [kezdő csillaggal a helytelen / nem létező alakot jelölik] mond, a két hang közötti különbség mára eltűnt. De tudni kell, hogy a papagáj pontos j-vel írandó. Aki nem akarja, nem tudja bemagolni, hogy a bagoly, gólya, Orsolya szavakban ly, míg a bója, sója, új, fejleszt szavakban j írandó, annak nyelvi lektorra lesz szüksége, ha jó benyomást akar írásban kelteni.

A nyelvi lektor foglalkozhat olyan szavak megismertetésével, amelyek árnyalják, színesítik, választékossá teszik a szöveget. Hogy a főbérlő mellett a háziúr is szó. Hogy a személygépjármű mellett van autó és kocsi is. Hogy a „megrendezésre került” helyett a megrendeztük, megtartottuk, megszerveztük, celebráltuk szavak is választhatók ízlés szerint.

A nyelvi lektor emellett bátoríthatja új szavak elterjedését, amelyek ugyancsak bővítik a nyelvhasználó választási lehetőségeit. Ilyen például a fapados szó, melyet az olcsó repülőjáratok kapcsán talált ki a beszélők közössége.

Egyet azonban biztosan nem gondolhat egyetlen nyelvi lektor sem. Ezt Nádasdy Ádám úgy fogalmazta meg, a biológus nem mondhat arról tudományos véleményt, hogy szereti-e a spenótot. Azaz nem hiheti egyetlen lektor sem, hogy létezik a magyar nyelvnek ideája, az égi magyar nyelvség, amelyhez a beszélt nyelvet közelíteni kell. Ez ugyanis babona. Európa sok országában helyi kincsként kezelik a nyelvjárásokat, nálunk kiirtották őket a magyar standardra hivatkozva.

Nincs egyetlen magyar nyelv, de minden nyelvhasználónak lehetősége van saját ízlése, műveltsége, tájékozottsága alapján választani a rendelkezésére álló nyelvi eszközökből. Ez lesz voltaképpen az ő stílusa. Mindaz, ami nem gátja a megértésnek, a kommunikációnak [mert például egy közösségen belül minden nyelvhasználó azonosan és szabályszerűen „vét” a magyar standard ellen], az nem lehet irtandó.

Ez az a plusz, amit minden egyéni megnyilatkozás tartalmaz, és ez az, amit mindenképpen meg kell őrizni a nyelvi lektornak. Ahogy az újságírónak, amikor hírt ír, háttérbe kell szorítania, amennyire csak képes rá, a saját preferenciáit, ugyanúgy kell tudatában lennie saját szubjektivitásának és mellőznie saját nyelvi ízlését a lektornak, amikor más szövegét javítja.

Lektorként azt gondolom, minden nyelvváltozat, amely érthető és írásban megfelel a szabályba foglalt hagyományoknak [a helyesírásnak], helyes. Más kérdés persze, hogy hatékony-e. De ez egy másik bejegyzés témája már.

A vonatkozó névmásokból három van, az aki, az ami és az amely(ik). A választék a nyelv természetes változásához idomul: az amely – mivel őse, a mely kérdőszó erősen kikopott – a mai beszélt nyelvben az amivel folytat (minden bizonnyal sikertelen) küzdelmet. A beszélők, szövegírók modorosnak, túlstilizáltnak érzik a korábban helyesnek tekintett amelyt.

Az aki vonatkozó névmás akkor használandó, ha a főmondatból egy élőlényre utalok vissza.

„Béla, akit egyébként a középiskolából ismertem, megsértődött, amikor nem államtitkár úrnak szólítottam.”

„Te, aki ugyanolyan pontosan ismered a helyzetet, hogy tehettél ilyet?”

„Nekem olyan asszony kell, [aki] ha beteg, is keljen fel.”

Gyakran előforduló tévesztés, hogy bár élőlényeket tömörítő, de a nyelvben csupán fogalomként létező főnevekhez kapcsolunk aki névmást: „A frakciónk, aki…”, „A párt, aki…”, „Az adóhivatal, aki…”, „A rendőrség, aki…”. Kerüljük.

Az amely vonatkozó névmás arra használható, hogy az előző tagmondat egyetlen elemére utaljunk vele vissza.

„A paralelogramma olyan négyszög, amelynek két-két szemközti oldala párhuzamos.”

„A katedrálisnak ódon ablaküvegei voltak, amelyek különös fénnyel verték vissza a napfényt.”

„A történet, amelyet most el fogok mondani, kérlek, maradjon köztünk.”

„Nem lehet hosszú életű az egyház, amely szüntelenül felháborítja az egyetlen igazságot.”

„A beszélőnek vagy írónak módja van választani több olyan nyelvi eszköz közül, melyek ugyanannak a dolognak a kifejezésére alkalmasak.”

Nem minősíthető helytelennek, de mindenképpen más stílusértékű (hiszen a nyelvi stílus a választás kérdése), ha a fenti mondatokban az amelyt amivel cseréljük fel. „olyan négyszög, aminek…”, „ódon ablaküvegek, amik…”, „A történet, amit el fogok mondani…”

Kizárólagos, így felcserélése értelemzavaró az ami névmásnak egy esetben, mégpedig akkor, ha az egész előző tagmondatra, annak értelmére akarunk visszautalni. Tehát az előzmény nem egy szó, hanem maga a tagmondat.

„Kioldódott a cipőfűzőm, ami hosszú távon balesetveszélyes.”

Ha itt a „cipőfűzőm, amely” fordulatot használnám, magát a tárgyat minősíteném balesetveszélyesnek, nem pedig az állapotát.

„Tegnap sokat ittam, ami ma meglátszik rajtam.”

„Nem múlik, ami késik.”

Ezekben a mondatokban, látható, nincs is olyan főnév vagy főnévi értékű szó, amelyhez amelyt kapcsolhatnék. Itt csak az ami fejezi ki egyértelműen azt, amit üzenetként megfogalmazni akartunk.