Charles Duncombe a BBC brit közszolgálati médiumnak úgy nyilatkozott, akár egyetlen helyesírási hiba miatt is a felére csökkenhetnek az internetes eladásai egy cégnek. Ezt a szakértő saját weboldalának statisztikáiból állapította meg, amelyen egy helyesírási hiba javítását követően az egy felhasználóra jutó bevételek a duplájukra emelkedtek. A többek közt utazással, divattal és mobiltelefonokkal foglalkozó oldalakat működtető szakembert nyilatkozata szerint meglepte, hogy általában mennyire rossz a helyi munkaerő írásbeli kommunikációja.

Mindez egyetlenegy magazin első oldaláról...

Duncombe úgy véli, hogy a legnagyobb problémát az internetes cégek munkaerő-toborzása során a helyesírás okozza, a különböző technológiák használatára képes dolgozókat sokkal egyszerűbben tudnak találni. A szakember szerint az e-kereskedelemmel foglalkozó cégeket különösen érinti a jelenség, de mivel egyre több cég van jelen az interneten, a rossz helyesírás általános probléma lesz, mivel hamarosan mindennemű értékesítéssel kapcsolatos kommunikáció a világhálón keresztül, írásban zajlik majd.

A szakértő szerint az emberek általában az alapján ítélik meg egy oldal hitelességét, megbízhatóságát, hogy annak tartalma jó helyesírással íródott-e. Így lehet bármilyen fejlett egy webbolt, ha a szöveges része tele van hibával, akár milliókat veszíthet a üzemeltető bevételeiből. Emellett ha a szövegek tele vannak helyesírási hibával, a látogató akár azt is hiheti, hogy egy adathalász honlappal dolga, ahol nem akar vásárolni.

Forrás: Origo.

A beszédben a számok nem okoznak gondot, hiszen a szavakkal azonos módon, hangok segítségével alkotjuk meg őket. Írásban azonban több lehetőség is adott a számok jelölésére.

A mindennapokból szinte teljesen kiveszni látszik a hagyományos római jelölése a számoknak: I, II, III, V, X, L, C, D, M. Ma a városok kerületeit, könyvekben a fejezeteket, a történelem idővonalán a századokat, uralkodókat jelölünk még vele. De a huszadik század, a 20. század és a XX. század ma már egyenértékű jelölés.

A reneszánsz után terjedt el Európában a számok arab jelölőinek használata 0-tól 9-ig. Összegek, évszámok, életéveink és sok más (számos) dolog jelölésére használhatjuk. A jelen sorok szerzője 31 éves.

Az iskolában megtanuljuk, hogy a számokat betűkkel is leírhatjuk, az aranyszabály szerint kétezerig mindent egybe, utána értelemszerű tagolással (egymillió-hatszázhuszonkétezer-ötszáznyolcvan).

Kapkodó, siető és a leütésekkel takarékoskodni akaró világunk a számokat írásban is egyre inkább az arab jelöléssel használja.

A rendőrök 20 embert tartottak fogva 10-féle okkal (a helyesírás ez utóbbit hibásnak mondja, a helyes változat a tízféle).
Pedig nyomtatott szövegekben az arab betűs szám megakaszthatja az olvasót 1-1 esetben.
Hiába vettük át 1/1-ben az arab számokat.

A magam részéről azt gondolom, hogy az olvasás kényelmes módja a latin betűk balról jobbra történő befogadása. A jó tipográfia hihetetlenül képes segíteni az olvasást, a szavak, sorok (és a betűvel írt számok) képe alapján szinte kitaláljuk a mondat jelentését a nélkül, hogy minden egyes betűt külön elolvasnánk. Ezért az egyszerűbb számokat (ellenpélda a fenti egymillió-hatszázhuszonkétezer) érdemes betűjelekkel írni. A tíz, húsz, ötven, harmincöt, tizenkilenc betűkkel írva kényelmesebben elolvasható, mert olvasás közben nem kell (akaratlanul és automatikusan, de nem feltétlen észrevétlenül) kódot váltania az olvasónak.

Persze mindez érvényét vesztheti a 140 (száznegyven?) karakterre limitált közlések világában.

Marhaszar: voltaképp ezt jelenti az óriásplakátokra ütött felirat, amely egy új álláskereső oldal reklámja. Egy közhelyes kifogás, a bullshit pecsétje és a link, ahol álmaink állását majd megtaláljuk – ez a hirdetés.

Marhaszart. A bikatrágyát. A helyzet az, hogy nem ismerek olyan magyar nyelvhasználót, aki így káromkodna. A bornírt állításra nekem személy szerint „a lófaszt” jut eszembe válaszként, de ez teljesen egyéni (lehetséges, de korántsem teljes választék: ez marhaság, egy picsát, az anyád picsáját / az apád faszát, a szart, a lószart és így tovább).

Persze, persze, sietek máris kimondani, nincs bajom az idegen szavakkal, hiszen a nyelv ezektől gazdagodik, szépen begyűri azokat a maga rendszerébe mind. Hipp-hopp eltelik az a néhány évtized, míg a használók úgy feledik, eredetileg máshonnan kölcsönözték, hogy még a legnagyobb nyelvőrzők sem látnak benne hibát. Az idegen szavak érthetőséget (tehát a kommunikációnkat) akkor gátolnak csupán, ha van helyettük pont olyan jó magyar szó is, amelyet a nyelvhasználók szélesebb köre ismerhet.

Az olyasfajta szellemi restség romboló csak, mint például ez: „kigóztam a hájpersztórba szoftdrinkért”. Nekem a bullshit is ebbe a csoportba tartozik, parvenü káromkodás, amelyre igen ízes és nagyon is megfelelő magyar szavak vannak. Más kérdés, hogy míg a készítők elitnek és remeknek gondolták a bullshitet kiírni a táblára, vajon elméláztak-e azon, hogy a lófaszt is ilyen jól mutatna-e.

Persze mankónak ott van a hagyomány. Hagyomány például a helyesírás, amelyet az Akadémia szabályzata legutoljára 1985-ben szentesített. A beszélő szempontjából nem releváns, hogy papagájt vagy *papagályt [kezdő csillaggal a helytelen / nem létező alakot jelölik] mond, a két hang közötti különbség mára eltűnt. De tudni kell, hogy a papagáj pontos j-vel írandó. Aki nem akarja, nem tudja bemagolni, hogy a bagoly, gólya, Orsolya szavakban ly, míg a bója, sója, új, fejleszt szavakban j írandó, annak nyelvi lektorra lesz szüksége, ha jó benyomást akar írásban kelteni.

A nyelvi lektor foglalkozhat olyan szavak megismertetésével, amelyek árnyalják, színesítik, választékossá teszik a szöveget. Hogy a főbérlő mellett a háziúr is szó. Hogy a személygépjármű mellett van autó és kocsi is. Hogy a „megrendezésre került” helyett a megrendeztük, megtartottuk, megszerveztük, celebráltuk szavak is választhatók ízlés szerint.

A nyelvi lektor emellett bátoríthatja új szavak elterjedését, amelyek ugyancsak bővítik a nyelvhasználó választási lehetőségeit. Ilyen például a fapados szó, melyet az olcsó repülőjáratok kapcsán talált ki a beszélők közössége.

Egyet azonban biztosan nem gondolhat egyetlen nyelvi lektor sem. Ezt Nádasdy Ádám úgy fogalmazta meg, a biológus nem mondhat arról tudományos véleményt, hogy szereti-e a spenótot. Azaz nem hiheti egyetlen lektor sem, hogy létezik a magyar nyelvnek ideája, az égi magyar nyelvség, amelyhez a beszélt nyelvet közelíteni kell. Ez ugyanis babona. Európa sok országában helyi kincsként kezelik a nyelvjárásokat, nálunk kiirtották őket a magyar standardra hivatkozva.

Nincs egyetlen magyar nyelv, de minden nyelvhasználónak lehetősége van saját ízlése, műveltsége, tájékozottsága alapján választani a rendelkezésére álló nyelvi eszközökből. Ez lesz voltaképpen az ő stílusa. Mindaz, ami nem gátja a megértésnek, a kommunikációnak [mert például egy közösségen belül minden nyelvhasználó azonosan és szabályszerűen „vét” a magyar standard ellen], az nem lehet irtandó.

Ez az a plusz, amit minden egyéni megnyilatkozás tartalmaz, és ez az, amit mindenképpen meg kell őrizni a nyelvi lektornak. Ahogy az újságírónak, amikor hírt ír, háttérbe kell szorítania, amennyire csak képes rá, a saját preferenciáit, ugyanúgy kell tudatában lennie saját szubjektivitásának és mellőznie saját nyelvi ízlését a lektornak, amikor más szövegét javítja.

Lektorként azt gondolom, minden nyelvváltozat, amely érthető és írásban megfelel a szabályba foglalt hagyományoknak [a helyesírásnak], helyes. Más kérdés persze, hogy hatékony-e. De ez egy másik bejegyzés témája már.

A vonatkozó névmásokból három van, az aki, az ami és az amely(ik). A választék a nyelv természetes változásához idomul: az amely – mivel őse, a mely kérdőszó erősen kikopott – a mai beszélt nyelvben az amivel folytat (minden bizonnyal sikertelen) küzdelmet. A beszélők, szövegírók modorosnak, túlstilizáltnak érzik a korábban helyesnek tekintett amelyt.

Az aki vonatkozó névmás akkor használandó, ha a főmondatból egy élőlényre utalok vissza.

„Béla, akit egyébként a középiskolából ismertem, megsértődött, amikor nem államtitkár úrnak szólítottam.”

„Te, aki ugyanolyan pontosan ismered a helyzetet, hogy tehettél ilyet?”

„Nekem olyan asszony kell, [aki] ha beteg, is keljen fel.”

Gyakran előforduló tévesztés, hogy bár élőlényeket tömörítő, de a nyelvben csupán fogalomként létező főnevekhez kapcsolunk aki névmást: „A frakciónk, aki…”, „A párt, aki…”, „Az adóhivatal, aki…”, „A rendőrség, aki…”. Kerüljük.

Az amely vonatkozó névmás arra használható, hogy az előző tagmondat egyetlen elemére utaljunk vele vissza.

„A paralelogramma olyan négyszög, amelynek két-két szemközti oldala párhuzamos.”

„A katedrálisnak ódon ablaküvegei voltak, amelyek különös fénnyel verték vissza a napfényt.”

„A történet, amelyet most el fogok mondani, kérlek, maradjon köztünk.”

„Nem lehet hosszú életű az egyház, amely szüntelenül felháborítja az egyetlen igazságot.”

„A beszélőnek vagy írónak módja van választani több olyan nyelvi eszköz közül, melyek ugyanannak a dolognak a kifejezésére alkalmasak.”

Nem minősíthető helytelennek, de mindenképpen más stílusértékű (hiszen a nyelvi stílus a választás kérdése), ha a fenti mondatokban az amelyt amivel cseréljük fel. „olyan négyszög, aminek…”, „ódon ablaküvegek, amik…”, „A történet, amit el fogok mondani…”

Kizárólagos, így felcserélése értelemzavaró az ami névmásnak egy esetben, mégpedig akkor, ha az egész előző tagmondatra, annak értelmére akarunk visszautalni. Tehát az előzmény nem egy szó, hanem maga a tagmondat.

„Kioldódott a cipőfűzőm, ami hosszú távon balesetveszélyes.”

Ha itt a „cipőfűzőm, amely” fordulatot használnám, magát a tárgyat minősíteném balesetveszélyesnek, nem pedig az állapotát.

„Tegnap sokat ittam, ami ma meglátszik rajtam.”

„Nem múlik, ami késik.”

Ezekben a mondatokban, látható, nincs is olyan főnév vagy főnévi értékű szó, amelyhez amelyt kapcsolhatnék. Itt csak az ami fejezi ki egyértelműen azt, amit üzenetként megfogalmazni akartunk.

A felnőtt sem különbözik néha, ha elfogja a közlés heve. Egy jó gondolat, egy ihlet, amely megszáll bennünket, aligha tűr halasztást. Ütjük hát a billentyűzetet, hogy semmi ki ne maradjon a szövegből. Ekkor szaladnak ki ujjunk alól a többszörösen összetett, és-sel kapcsolt mondatok.

Egy egyetemi kezdeményezés kapcsán olvastam a következő szöveget: „Szeretnénk létrehozni egy bowling-, darts- és csocsóklubot, ez annyit jelent, hogy némi tagsági díj ellenében heti rendszerességgel járhatnak a hallgatók űzni ezeket a sportágakat egy megadott időpontban. Erről természetesen már folynak a tárgyalások, hogy mikor lenne mindenkinek a legalkalmasabb, és ezen klubok tagjai természetesen automatikusan neveznek a következő sportrendezvényünkre is. És szeretnénk csinálni majd külön-külön bajnokságokat: külön bowling, külön biliárd, külön darts, és ezekre lesz majd ingyenes a nevezési díj a klub tagjainak, és természetesen a jövőben megrendezésre kerülő kocsmaolimpiák nevezési díjából is kedvezményt kapnak majd a klubtagok.”

Rendkívül nehéz elolvasni így, mert burjánoznak a többszörösen összetett mondatok, amelyeket mindig ugyanúgy köt össze a szerző. Bár érthető, de fárasztó a szöveg, ez pedig nem lehet célja egy alapvetően jó kezdeményezést bemutató írásnak. Hogy szólhatna mindez tömörebben és ergonómikusan?

„Létrehozunk majd egy bowling-, darts- és csocsóklubot. Itt némi tagsági díj ellenében heti rendszerességgel egy megadott időpontban járhatnak a hallgatók űzni a sportágakat. Természetesen még tárgyalások folynak: mikor lenne mindenkinek a legalkalmasabb. A klubtagok ráadásul automatikusan indulói lesznek a következő sportrendezvényünknek is. Tervezzük a külön-külön bajnokságokat: egyet a bowlingnak, egyet a biliárdnak, egyet pedig a dartsnak. A klub tagjainak nem kell ezekre nevezési díjat fizetniük, ahogy a jövőben megrendezendő kocsmaolimpiák nevezési díjából is kedvezményt kapnak majd.”

Javaslom tehát, hogy írás közben is vegyünk levegőt. Minél gyakrabban. Mert amikor mi elhallgatunk, az olvasó is megpihenhet, és talán ezekben a pillanatokban hat rá a legjobban az írásunk.

Néztem a tévét, s a Walmark egyik vitaminját reklámozták éppen, amikor bevillant az egyik korábbi bejegyzésemhez mellékelt kép. Ez:

Ezt a képet használtam illusztrációként az ünnepi jókívánságok helyesírásáról szóló írásomban, mivel ezen épp hibásan szerepel az a bizonyos mondat. Bár ezt a mondatot rengetegen írják le helytelenül, így terjedt el a köztudatban, mégis: az én szememben a céget jellemzi, mégpedig negatívan. Így amikor a termékük reklámját láttam a tévében, csak ez jutott róluk az eszembe, s nem is érdekelt, mit hirdetnek, hogy az a termék jó-e stb. Megbélyegződtek, a logójukon ott a skarlát betű.

Hihetetlen, de az emberek tényleg így működnek! Nem győzöm elmondani: senkinek sem adódik második alkalma a jó első jó benyomásra. Lehet, hogy megvonod a vállad, amikor a sales szövegeidet írod, amikor blogolsz, amikor bármilyen írásos úton szólsz az ügyfeleidhez, célcsoportodhoz: kit érdekel, ha benne marad néhány elgépelés, helyesírási hiba, hiszen fantasztikus a termékem! De ez már senkit sem fog érdekelni, ha a hibáid alapján alakul ki az emberekben az a bizonyos első benyomás. Az ő véleményüket már nem tudod soha többé pozitívvá változtatni. Ne hagyd, hogy rád süssék a skarlát betű bélyegét!

Ha postán küldjük el anyagunkat az ügyfélnek, akkor a legelső, amit meglát tőlünk, az a címzés. Ha már itt hibákkal találkozik, nem sok esélyünk marad arra, hogy bizalommal fogadja mindazt, ami amúgy a levélben áll.

Többségünk már annyi levelet, csomagot adott fel az évek során, hogy rutinból, pillanatok alatt töltjük ki a megszokott módon és sablonok szerint a címzés mezőit. De vajon belegondoltunk már akár csak egyszer is, hogy helyesen tesszük-e? Vagy a berögzült szokásaink egyben az ügyfeleink által elsőként megpillantható hibáink is?

Szinte mindenki ismeri és alkalmazza a Magyar Posta címzési útmutatóját, ami meglehetősen egyszerű és érthető is:

Gipsz Jakab
Sohafalva
Végtelen utca 99.
1111

Sorozatunkban a címzés minden egyes pontját külön is átnézzük, illetve körbejárjuk az egyéb idevonatkozó érdekességeket is.

A helyes sorrend tehát:

• név/cégnév;
• település;
• utca, házszám, emelet, ajtó;
• irányítószám.

A név:

A magyar helyesírás régi törekvése, hogy az írásban megkülönböztesse a tulajdonneveket (Béla) a köznevektől (macska), ezért azokat nagybetűvel írjuk. Mindig. A vezeték- és a keresztneveket is.:)

Az asszonyneveknek – bár kikopóban vannak – a következő formáit ismeri el a szabálykönyv:

(Példánkban a férj vezetékneve Nagy, a feleség leánykori neve Kovács Anna.)

Nagy Jánosné, Nagy Jánosné Kovács Anna, Nagyné Kovács Anna, Nagy Anna, illetve ha valaki férjhezmenetele után is a lánynevét tartja meg, Kovács Anna. Ugyan nem hivatalos, de használják még az N. Kovács Anna formát is.

Nem helyes a -né képző és a név közé szóközt vagy vesszőt tenni! Pl.: Nagy né Kovács Anna. De a szül. rövidítés beiktatása is felesleges. Pl.: Nagyné szül. Kovács Anna.

A nevek előtt gyakran előforduló idősebb, ifjabb, doktor, özvegy szavakat, illetve rövidítésüket (ifj., id., dr., özv.) kis- és nagybetűvel is írhatjuk. Hogy épp melyik a helyes, az attól függ, hol használjuk. Levélcímzésben, aláírásban, illetve ha oszlopba rendezve sorolunk fel neveket, akkor nagybetűvel írjuk őket. Ha azonban egy mondat belsejében szerepelnek, akkor már kisbetűvel írjuk őket. Esetünkben tehát az első szabály a fontos:

Az idősebb, ifjabb, doktor, özvegy szavakat, illetve rövidítésüket a levélcímzésben nagybetűvel írjuk. Pl.: Dr. Nagy Antal.

Az intézmények és cégek nevét is nagybetűvel írjuk: Balatonfenyvesi Állami Gazdaság, Pécsi Nevelőintézet, Tolmácsi Általános Iskola, Szegedi Nemzeti Színház.

Ha egy intézmény valamelyik alintézménye vagy egyéb nagyobb egysége a címzettünk, akkor ügyeljünk rá, hogy annak a neve is tulajdonnévnek minősül, vagyis azt is nagybetűvel írjuk. Pl.: Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya.

Az ilyen szerkezeteket címzésnél külön sorba illik írni:

Magyar Tudományos Akadémia

Nyelvtudományi Intézete

vagy

Budapesti Műszaki Egyetem

Építészmérnöki Kar

Cégnév lévén a kft., bt., rt., zrt., kht. cégformátumokat is nagybetűvel írjuk a címzésben. Pl.: Hungarofest Kht., Líra és Lant Zrt., Marker Bt., Olimpia Kft.

A sorozat következő részeiben átnézzük a települések, utcanevek, házszámok, irányítószámok helyesírását, de kitérünk más idekapcsolódó témákra is. Érdemes lesz visszanézni!