Új munkatárs csatlakozott a NetLektorhoz. Szászi Tímeát kiskora óta ismerem, de azóta nagyon sok év eltelt, s mára diplomás nyelvésszé cseperedett.

2011-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán nyelv, társadalom, kultúra specializáción. A BA fokozatú diplomáját két évvel korábban szerezte magyar-néprajz szakosként. Az egyetemi tanulmányait, főleg az utolsó két évben, a nyelvészet felé orientálta, ezért inkább tartja magam nyelvésznek, mint irodalmárnak.

Eredetileg Szekszárdról származik, alap- és középfokú tanulmányait is ott végezte. Napjainkban pedig Budapesten él és dolgozik. Szabadidejében kritikusként és lektorként tevékenykedik egy underground zenei lapnál.

Mint minden eddigi munkatársunktól, tőle is megkérdeztük, miért tartja fontosnak a helyesírást, a nyelvhelyességet:

- Manapság egyre kevesebben képesek elválasztani egymástól a különböző nyelvhasználati formákat: a családit, a hivatalost, a munkahelyit stb. Ez annak is köszönhető, hogy nincs az emberek előtt megfelelő norma, a televízió nyelve jelenti sokaknak az egyetlen mintát. Azonban rengeteg olyan helyzet van az életben, amelyeknél a fent említett köznyelv már nem elegendő, sőt kifejezetten kerülendő. Meg kell találnunk a megfelelő regisztert. Ha pedig mindezt írásban tesszük, akkor lényeges, hogy a szövegünk ne hemzsegjen a helyesírási és nyelvhelyességi hibáktól, ellenkező esetben nem hiszem, hogy bárki is megfontolandónak, jelentősnek tartaná a szavainkat.

Több hónapnyi előkészítés és toborzás után tegnap lezárult a tagi regisztrációk első szakasza, és 140 fő látta értelmesnek és értékesnek, hogy egy zártkörű, szakmai tudás- és információmegosztó klubhoz tartozzon, ahol hasonló gondolkozású emberekkel beszélgethet. A kezdeti eredmények és lelkesedés mindenképpen biztatóak, hiszen a klubban tegnapig már több mint 989 szakmai bejegyzés volt található. Sokszor közel, vagy több mint 100 hozzászólással.

A MAMASZ Marketing Klub alakuló, elnökségi ülése

A cél elsősorban a közös értékteremtés, piaci szerepvállalás, megítélési és versenyelőnyök elérése a tagok számára. Tudásmegosztás, piaci kutatások, előrejelzések publikálása a szakma felé, és nem utolsó sorban a kapcsolati tőke és az egymással történő együttműködés erősítése.

A tagok közt már most is ismert szakemberek, üzletemberek, marketing döntéshozók szerepelnek, akik örömmel segítenek a másik tagnak, ha annak egy-egy kapcsolatra, kritikára vagy véleményre van szüksége.

A klub weboldala a http://klub.mamasz.hu címen található, itt lehet regisztrálni. Akiket taggá fogadnak, azok belépést nyernek a Facebookon működő ingyenes, zárt csoportba, illetve VIP tagság esetén részt vehetnek a havonta megrendezendő szakmai klubesten is, ahol érdekes előadások és bemutatók mellett lehetőség válik ismerkedni, kapcsolatokat építeni, partnereket találni, üzletelni.

Hogy kikre számítanak a klubban? Elsősorban marketing és reklámszakembereket, vállalkozókat, döntéshozókat, és mindenkit, aki ezeken a területeken tapasztalattal bír, és aki úgy gondolja, hogy helye van egy ilyen közösségben. Természetesen fogadja el az alapszabályzatot, hozzon szakmai értéket a klubba, ossza is meg azokat, és akkor számíthat rá, hogy ő is rengeteg értékes információval, tudással és kapcsolattal gazdagodhat.

Aki egyelőre még hezitál, az kövesse a klub nyílt Facebook oldalát, ahol a legfontosabb és a nagyközönségre is tartozó információkat megosztják az érdeklődőkkel – remélhetőleg ezzel is kedvet csinálva a klubba történő belépésre.

A NetLektor nem sokáig hezitált. A meghívás után néhány órával már a VIP tagok között voltunk, és csak ezt tudjuk ajánlani minden korábbi és jövőbeli partnerünknek!

Addig is találkozzunk a 2011. július 26-i első klubesten, amelynek részletei a klub honlapján találhatók.

Nem köntörfalazok, kezdem a válasszal: marketingszakértő, egybeírjuk. Hiába írják olyan sokan külön – hibásan -, hiába ajánlja még a Google is a helytelen verziót, ha rákeresünk.:)

Igyekszem egyszerűen, logikus gondolkodással levezetni, mikor írjuk a szakértő szót egybe, és mikor külön attól a területtől, amelynek a szakértője valaki.

Különböztessünk meg három esetet. Így ha később elakadunk egy szakértői terület helyesírásánál, akkor elég végigfuttatnunk a három szituációt, és aszerint, hogy melyiknek felel meg a kérdésünk, máris el tudjuk dönteni, külön vagy egybe kell azt írni.

Ha a terület, amelynek szakértője valaki, i-re végződik (i képzős), akkor mindig különírjuk. Lásd jogi szakértő, katonai szakértő, élelmezési szakértő stb.

Ha a terület, amelynek szakértője valaki, egyben egy szakma is, akkor különírjuk. Lásd mérnök szakértő, közgazdász szakértő, építész szakértő stb. (Az orvosszakértő kivétel, azt egybeírjuk.)

Egyetlen egy esetben írjuk egybe, akkor ha konkrétan valaminek a szakértője valaki. Lásd borszakértő, elmeszakértő, írásszakértő, marketingszakértő.:)

Zárójelben jegyzem meg, ha ez utóbbi esetben a szótagok száma meghaladja a hatot, akkor kötőjellel írjuk. Lásd élelmiszer-szakértő.

A legtöbb nyelvhasználó tapasztalataim szerint szinte automatikusan kötőjelet tesz az idegen szó és a toldalék közé (például *cowboy-nak), feltehetőleg azért, hogy világosan jelezze, idegen test van a mondatban. Pedig az akadémiai helyesírás szerint ezeket a találkozásokat épp fordítva kell jelölni: az úgynevezett néma hang és a magyarban különösnek számító betűtalálkozások kivételével

– guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; voltaire-es, voltaire-izmus, bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i; joliot-curie-s, châlons-sur-marne-i (ezek az evangélium igéi, akarom mondani, a szabályzat példái) –

minden toldalékolt idegen szó szótöve egybeírandó a toldalékkal (azaz a helyesírás szerint cowboynak, Hawaiin, Daewooval, Waterlooban; Sopianaet, Anjouk – és persze: Madáchcsal, Kossuthtal).

Ezért általában az téveszt kevesebbet, aki bátran egybeírja ezeket a szóalakokat, hiszen a kivételek köre igen-igen szűk, gyakorlatilag a nem ejtett szóvégi e betű, meg a háromnál rendszerint több betűből álló szóvégek tartoznak ide (-ier, -ais, -eaux, -eaud, -eault és a többi).

A beszédben a számok nem okoznak gondot, hiszen a szavakkal azonos módon, hangok segítségével alkotjuk meg őket. Írásban azonban több lehetőség is adott a számok jelölésére.

A mindennapokból szinte teljesen kiveszni látszik a hagyományos római jelölése a számoknak: I, II, III, V, X, L, C, D, M. Ma a városok kerületeit, könyvekben a fejezeteket, a történelem idővonalán a századokat, uralkodókat jelölünk még vele. De a huszadik század, a 20. század és a XX. század ma már egyenértékű jelölés.

A reneszánsz után terjedt el Európában a számok arab jelölőinek használata 0-tól 9-ig. Összegek, évszámok, életéveink és sok más (számos) dolog jelölésére használhatjuk. A jelen sorok szerzője 31 éves.

Az iskolában megtanuljuk, hogy a számokat betűkkel is leírhatjuk, az aranyszabály szerint kétezerig mindent egybe, utána értelemszerű tagolással (egymillió-hatszázhuszonkétezer-ötszáznyolcvan).

Kapkodó, siető és a leütésekkel takarékoskodni akaró világunk a számokat írásban is egyre inkább az arab jelöléssel használja.

A rendőrök 20 embert tartottak fogva 10-féle okkal (a helyesírás ez utóbbit hibásnak mondja, a helyes változat a tízféle).
Pedig nyomtatott szövegekben az arab betűs szám megakaszthatja az olvasót 1-1 esetben.
Hiába vettük át 1/1-ben az arab számokat.

A magam részéről azt gondolom, hogy az olvasás kényelmes módja a latin betűk balról jobbra történő befogadása. A jó tipográfia hihetetlenül képes segíteni az olvasást, a szavak, sorok (és a betűvel írt számok) képe alapján szinte kitaláljuk a mondat jelentését a nélkül, hogy minden egyes betűt külön elolvasnánk. Ezért az egyszerűbb számokat (ellenpélda a fenti egymillió-hatszázhuszonkétezer) érdemes betűjelekkel írni. A tíz, húsz, ötven, harmincöt, tizenkilenc betűkkel írva kényelmesebben elolvasható, mert olvasás közben nem kell (akaratlanul és automatikusan, de nem feltétlen észrevétlenül) kódot váltania az olvasónak.

Persze mindez érvényét vesztheti a 140 (száznegyven?) karakterre limitált közlések világában.

Marhaszar: voltaképp ezt jelenti az óriásplakátokra ütött felirat, amely egy új álláskereső oldal reklámja. Egy közhelyes kifogás, a bullshit pecsétje és a link, ahol álmaink állását majd megtaláljuk – ez a hirdetés.

Marhaszart. A bikatrágyát. A helyzet az, hogy nem ismerek olyan magyar nyelvhasználót, aki így káromkodna. A bornírt állításra nekem személy szerint „a lófaszt” jut eszembe válaszként, de ez teljesen egyéni (lehetséges, de korántsem teljes választék: ez marhaság, egy picsát, az anyád picsáját / az apád faszát, a szart, a lószart és így tovább).

Persze, persze, sietek máris kimondani, nincs bajom az idegen szavakkal, hiszen a nyelv ezektől gazdagodik, szépen begyűri azokat a maga rendszerébe mind. Hipp-hopp eltelik az a néhány évtized, míg a használók úgy feledik, eredetileg máshonnan kölcsönözték, hogy még a legnagyobb nyelvőrzők sem látnak benne hibát. Az idegen szavak érthetőséget (tehát a kommunikációnkat) akkor gátolnak csupán, ha van helyettük pont olyan jó magyar szó is, amelyet a nyelvhasználók szélesebb köre ismerhet.

Az olyasfajta szellemi restség romboló csak, mint például ez: „kigóztam a hájpersztórba szoftdrinkért”. Nekem a bullshit is ebbe a csoportba tartozik, parvenü káromkodás, amelyre igen ízes és nagyon is megfelelő magyar szavak vannak. Más kérdés, hogy míg a készítők elitnek és remeknek gondolták a bullshitet kiírni a táblára, vajon elméláztak-e azon, hogy a lófaszt is ilyen jól mutatna-e.

A vonatkozó névmásokból három van, az aki, az ami és az amely(ik). A választék a nyelv természetes változásához idomul: az amely – mivel őse, a mely kérdőszó erősen kikopott – a mai beszélt nyelvben az amivel folytat (minden bizonnyal sikertelen) küzdelmet. A beszélők, szövegírók modorosnak, túlstilizáltnak érzik a korábban helyesnek tekintett amelyt.

Az aki vonatkozó névmás akkor használandó, ha a főmondatból egy élőlényre utalok vissza.

„Béla, akit egyébként a középiskolából ismertem, megsértődött, amikor nem államtitkár úrnak szólítottam.”

„Te, aki ugyanolyan pontosan ismered a helyzetet, hogy tehettél ilyet?”

„Nekem olyan asszony kell, [aki] ha beteg, is keljen fel.”

Gyakran előforduló tévesztés, hogy bár élőlényeket tömörítő, de a nyelvben csupán fogalomként létező főnevekhez kapcsolunk aki névmást: „A frakciónk, aki…”, „A párt, aki…”, „Az adóhivatal, aki…”, „A rendőrség, aki…”. Kerüljük.

Az amely vonatkozó névmás arra használható, hogy az előző tagmondat egyetlen elemére utaljunk vele vissza.

„A paralelogramma olyan négyszög, amelynek két-két szemközti oldala párhuzamos.”

„A katedrálisnak ódon ablaküvegei voltak, amelyek különös fénnyel verték vissza a napfényt.”

„A történet, amelyet most el fogok mondani, kérlek, maradjon köztünk.”

„Nem lehet hosszú életű az egyház, amely szüntelenül felháborítja az egyetlen igazságot.”

„A beszélőnek vagy írónak módja van választani több olyan nyelvi eszköz közül, melyek ugyanannak a dolognak a kifejezésére alkalmasak.”

Nem minősíthető helytelennek, de mindenképpen más stílusértékű (hiszen a nyelvi stílus a választás kérdése), ha a fenti mondatokban az amelyt amivel cseréljük fel. „olyan négyszög, aminek…”, „ódon ablaküvegek, amik…”, „A történet, amit el fogok mondani…”

Kizárólagos, így felcserélése értelemzavaró az ami névmásnak egy esetben, mégpedig akkor, ha az egész előző tagmondatra, annak értelmére akarunk visszautalni. Tehát az előzmény nem egy szó, hanem maga a tagmondat.

„Kioldódott a cipőfűzőm, ami hosszú távon balesetveszélyes.”

Ha itt a „cipőfűzőm, amely” fordulatot használnám, magát a tárgyat minősíteném balesetveszélyesnek, nem pedig az állapotát.

„Tegnap sokat ittam, ami ma meglátszik rajtam.”

„Nem múlik, ami késik.”

Ezekben a mondatokban, látható, nincs is olyan főnév vagy főnévi értékű szó, amelyhez amelyt kapcsolhatnék. Itt csak az ami fejezi ki egyértelműen azt, amit üzenetként megfogalmazni akartunk.

Szombaton megtartottuk az első Közösségi Marketing Napot, amely az eddigi visszajelzések alapján nagyon nagy sikert aratott a hallgatóságnál. Vidám hangulat, mégis rengeteg információ jellemezte az egész napot, s talán épp ez is a titka a pozitív fogadtatásnak. Persze, ehhez nem elég, hogy az előadók felkészülten, hatalmas készlet információbombával érkezzenek a konferenciára. Kell hozzá a hallgatóság tudásszomja is, és hogy merjenek kérdezni, kérdezni és kérdezni. A KM Napon ebben az egyben egészen biztosan nem volt hiány.

Összesen hat előadás volt, mindegyik a közösségi marketing köré csoportosult. Így szó volt a közösségi marketingről általánosságban és a közösségi kommunikáció alapvető szabályairól is, de gyakorlati, lépésről lépésre levezetett tanácsokat is kaptak a résztvevők arról, hogyan építsék fel marketing stratégiájukat a közösségi oldalakon. Papp Zoltán és Molnár Ferenc előadásait egyaránt nagy figyelem, s annál is több komoly kérdés kísérte.

A délutáni blokkot már én nyitottam „Helyesen a weben, helyesen a közösségi médiában” című előadásommal. Bár sokan azt gondolnák, hogy a helyesírás kilóg a konferencia többi témája közül, de a hallgatóság hamar belátta, ez bizony nem így van. Hiszen egy dolog, hogy tudjuk, mikor hová mit kommunikáljunk, de mit sem ér az egész, ha mindezt rosszul tesszük. Előadásomban azon túl, hogy rámutattam, mennyire fontos, milyen hatást keltünk az emberekben az írott szövegeinkkel, egy komplett elsősegélydobozt is átnyújtottam a hallgatóságnak, amelyben rengeteg eszközt találtak. Segítségükkel ők már ki tudják szűrni a komolyabb szöveghibákat.

Mindemellett több gyakorlati példát is megnéztünk, amelyek nagy része igen komoly derültséget okozott a társaságban. Sokan meglepődtek a névjegykártyával kapcsolatos mondandómon, de mind közül talán – az egyáltalán nem szalonképes elnevezésű – „picsaszleng” témakörnél alakult ki a leghevesebb interakció. Általánosságban a jó hangulat, a sok érdeklődő kérdés, felvetés jellemezte az előadásomat, amiért nagyon hálás vagyok a közönségnek. Nélkülük fele ilyen jól sem sikerült volna!

Minden a minőségen múlik
By Váraljay Zsuzsanna on 2010. február 6. szombat

Ma már – remélhetőleg – közhelynek számít, hogy az első benyomás mindent visz. Ha ezt elszúrjuk, nem sok esélyünk van arra, hogy még valaha is helyrehozzuk. Nem is gondolnánk, hány olyan terület van, amelyeknél oda kell figyelnünk arra, hogy milyen üzenetet közvetítünk mások felé, milyen első benyomást érünk el vele. Tóth Krisztával, ismertebb nevén NetLektorral erről beszélgettünk.

- Sokszor halljuk tőled, mennyire fontos az első benyomás. Elmondanád azoknak is, akik még esetleg nem tudják?

- Nagyon egyszerű: az első benyomás a legfontosabb hatás, amelyet másokra teszünk, és nincs második esélyünk, hiszen első benyomás csak egyszer van. Mindez ráadásképpen az első 15 másodpercben alakul ki, vagyis ennyi időnk van arra, hogy valakiben jó érzéseket keltsünk magunkkal kapcsolatban. Ha ott és akkor ennek pont az ellenkezőjét érjük el, akkor a másik fél már eleve negatívan fog mindenhez hozzáállni, amit mondunk, vagy amit teszünk.

- Milyen szempontok alapján alakul ki az első benyomás?

- Sokan azt hiszik, hogy ez a bizonyos első benyomás csak a személyes találkozásokra vonatkozik, a kézfogás erősségén, a hangunk határozottságán, a szemkontaktuson, az öltönyünk, kosztümünk kifogástalanságán múlik. De elfeledkeznek arról, hogy az emberek többsége – pláne, ha vállalkozásokról beszélünk – nem személyesen velünk, a cégvezetővel, a cég képviselőjével találkozik először, s így nem ez alapján alakul ki az első vélemény rólunk. A kommunikáció felgyorsulásának és az internetnek köszönhetően a leendő ügyfeleink először valamilyen kiadványban, például a honlapunkon, blogunkon, szórólapon, újságban találkozik velünk, vagyis az első benyomás az itt szerzett tapasztalatokon múlik. Ezekben pedig elsősorban a szöveg a közös, vagyis az itt megjelenő írásunk, szövegünk képvisel minket. Ennek minőségén múlik minden.

- Ennyire fontos lenne az, hogy mit és hogyan írunk le?

- Igen. Ha itt olvashatatlan, nehezen értelmezhető szöveggel, elírásokkal, durva – vagy finomabb szemeknek kevésbé durva – helyesírási hibákkal találkozik a leendő ügyfél, akkor az abban a pillanatban kialakuló véleménye nem épp hízelgőnek mondható. Gondoljunk bele! Ha már az első oldalon, például a bemutatkozó szövegünkben vagy a termékünkről, szolgáltatásunkról szóló leírásban, amelyben épp arról akarjuk meggyőzni, hogy milyen szuper az, amit kínálunk neki, szarvashibákkal találkozik az olvasó, akkor miért alakulna ki benne bárminemű bizalom is felénk vagy a termékünk felé? Ha már azt a pár mondatot hibásan írjuk le neki, miért hinné el, hogy a termék vagy a szolgáltatás jobb lesz ennél?

- Mit lehet tenni ennek kikerülése érdekében?

- A saját hibáit ritkán veszi észre az ember, különösképpen, ha a helyesírásunkról, fogalmazásunkról van szó. Fontos, hogy egy kívülálló – a szöveghez érzelmileg kevésbé kötődő -, a korrektúrázásban, írásban, publikálásban jártas szakember, egy lektor is átnézze a szöveget. Ez elengedhetetlen eleme a bizalomkeltésnek, illetve annak megtartásának.

- Mindig is szerettem volna megkérdezni: tulajdonképpen mit is csinál egy lektor?

- A gyakorlatban a lektor egyrészt tartalmilag ellenőrzi az adott szöveget, szükség szerint kiegészíti, helyesbíti azt. Ebbe a munkába beletartozik a tartalmi tévedések, pontatlanságok, kétértelműségek kiigazítása is. Másrészt – ez a legismertebb – nyelvtani szempontok szerint ellenőrzi a szöveget. Itt megkülönböztetünk úgynevezett durvalektorálást és finomlektorálást. Előbbi a súlyosabb helyesírási vagy nyelvi hibák kijavítását, utóbbi az apróbb elírások, elgépelések javítását, zárójelezés helyesbítését jelenti. Persze ennél sokkal tágabb területet ölel át a lektori munka. A NetLektornál van olyan is, hogy kéziratokat bírálunk el, esetleg kiadásra, előadásra készítünk elő szövegeket, de komplett szövegírásra, sőt könyvírásra is kértek már fel minket. Mindemellett szorosan együttműködünk egy angol tolmáccsal is, aki a hozzánk beérkező angol nyelvű szövegek lektorálását végzi el, hiszen az üzleti élet nem áll meg a magyar határoknál.

- Úgy tudom, részt veszel a Közösségi Marketing Napon is.

- Igen, ez így van. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy meghívtak erre a konferenciára mint előadót. Sokáig gondolkoztam azon, hogy miről is beszélhetnék én, aki írások javításával foglalkozik. De aztán rájöttem, hogy rengeteg tanácsot és ötletet tudok adni az embereknek, hogyan kerülhetik el a legalapvetőbb hibákat, milyen trükköket alkalmazhatnak stb. Így végül egy komplett elsősegélydobozt állítottam össze a konferencia résztvevőinek, amelyhez bármikor nyúlhatnak, ha szöveget kell írniuk, legyen az akár egy honlap, egy blog szövege, egy cikk, egy reklámanyag, amelyet másoknak szánnak, és amely alapján majd véleményt alkotnak róluk és a termékükről az emberek.

Az interjút eredeti formájában itt olvashatjátok.

Próbáljuk ki: kezdjük el begépelni a szinonima szót a Google keresőjébe, és figyeljük meg, milyen lehetőségeket ajánl fel!

A felajánlott tíz lehetőségből hetet (!) helytelenül írtak le. De ami ennél is meglepőbb, hogy a legtöbb találat, szám szerint 818 000 az egyik hibás verzióhoz tartozik.

A helytelen írásmód elterjedésének oka az, hogy összekeveredett a fejekben a szinonímia és a szinonima szavak helyesírása. „A szinonímia, azaz rokonértelműség az a jelenség, amikor egy fogalmat több különféle szóval is kifejezhetünk. Szinonimák, vagyis rokon értelműek azok a szavak, amelyek különböző alakúak, de azonos vagy hasonló dolgot jelentenek.” (Forrás: Wikipédia)

Tehát: a szinonímiát hosszú í-vel, a szinonima és annak egyéb alakjait (pl. szinonimák, szinonimája, szinonimái, szinonim) rövid i-vel írjuk.