Nem köntörfalazok, kezdem a válasszal: marketingszakértő, egybeírjuk. Hiába írják olyan sokan külön – hibásan -, hiába ajánlja még a Google is a helytelen verziót, ha rákeresünk.:)

Igyekszem egyszerűen, logikus gondolkodással levezetni, mikor írjuk a szakértő szót egybe, és mikor külön attól a területtől, amelynek a szakértője valaki.

Különböztessünk meg három esetet. Így ha később elakadunk egy szakértői terület helyesírásánál, akkor elég végigfuttatnunk a három szituációt, és aszerint, hogy melyiknek felel meg a kérdésünk, máris el tudjuk dönteni, külön vagy egybe kell azt írni.

Ha a terület, amelynek szakértője valaki, i-re végződik (i képzős), akkor mindig különírjuk. Lásd jogi szakértő, katonai szakértő, élelmezési szakértő stb.

Ha a terület, amelynek szakértője valaki, egyben egy szakma is, akkor különírjuk. Lásd mérnök szakértő, közgazdász szakértő, építész szakértő stb. (Az orvosszakértő kivétel, azt egybeírjuk.)

Egyetlen egy esetben írjuk egybe, akkor ha konkrétan valaminek a szakértője valaki. Lásd borszakértő, elmeszakértő, írásszakértő, marketingszakértő.:)

Zárójelben jegyzem meg, ha ez utóbbi esetben a szótagok száma meghaladja a hatot, akkor kötőjellel írjuk. Lásd élelmiszer-szakértő.

A legtöbb nyelvhasználó tapasztalataim szerint szinte automatikusan kötőjelet tesz az idegen szó és a toldalék közé (például *cowboy-nak), feltehetőleg azért, hogy világosan jelezze, idegen test van a mondatban. Pedig az akadémiai helyesírás szerint ezeket a találkozásokat épp fordítva kell jelölni: az úgynevezett néma hang és a magyarban különösnek számító betűtalálkozások kivételével

– guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; voltaire-es, voltaire-izmus, bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i; joliot-curie-s, châlons-sur-marne-i (ezek az evangélium igéi, akarom mondani, a szabályzat példái) –

minden toldalékolt idegen szó szótöve egybeírandó a toldalékkal (azaz a helyesírás szerint cowboynak, Hawaiin, Daewooval, Waterlooban; Sopianaet, Anjouk – és persze: Madáchcsal, Kossuthtal).

Ezért általában az téveszt kevesebbet, aki bátran egybeírja ezeket a szóalakokat, hiszen a kivételek köre igen-igen szűk, gyakorlatilag a nem ejtett szóvégi e betű, meg a háromnál rendszerint több betűből álló szóvégek tartoznak ide (-ier, -ais, -eaux, -eaud, -eault és a többi).

A beszédben a számok nem okoznak gondot, hiszen a szavakkal azonos módon, hangok segítségével alkotjuk meg őket. Írásban azonban több lehetőség is adott a számok jelölésére.

A mindennapokból szinte teljesen kiveszni látszik a hagyományos római jelölése a számoknak: I, II, III, V, X, L, C, D, M. Ma a városok kerületeit, könyvekben a fejezeteket, a történelem idővonalán a századokat, uralkodókat jelölünk még vele. De a huszadik század, a 20. század és a XX. század ma már egyenértékű jelölés.

A reneszánsz után terjedt el Európában a számok arab jelölőinek használata 0-tól 9-ig. Összegek, évszámok, életéveink és sok más (számos) dolog jelölésére használhatjuk. A jelen sorok szerzője 31 éves.

Az iskolában megtanuljuk, hogy a számokat betűkkel is leírhatjuk, az aranyszabály szerint kétezerig mindent egybe, utána értelemszerű tagolással (egymillió-hatszázhuszonkétezer-ötszáznyolcvan).

Kapkodó, siető és a leütésekkel takarékoskodni akaró világunk a számokat írásban is egyre inkább az arab jelöléssel használja.

A rendőrök 20 embert tartottak fogva 10-féle okkal (a helyesírás ez utóbbit hibásnak mondja, a helyes változat a tízféle).
Pedig nyomtatott szövegekben az arab betűs szám megakaszthatja az olvasót 1-1 esetben.
Hiába vettük át 1/1-ben az arab számokat.

A magam részéről azt gondolom, hogy az olvasás kényelmes módja a latin betűk balról jobbra történő befogadása. A jó tipográfia hihetetlenül képes segíteni az olvasást, a szavak, sorok (és a betűvel írt számok) képe alapján szinte kitaláljuk a mondat jelentését a nélkül, hogy minden egyes betűt külön elolvasnánk. Ezért az egyszerűbb számokat (ellenpélda a fenti egymillió-hatszázhuszonkétezer) érdemes betűjelekkel írni. A tíz, húsz, ötven, harmincöt, tizenkilenc betűkkel írva kényelmesebben elolvasható, mert olvasás közben nem kell (akaratlanul és automatikusan, de nem feltétlen észrevétlenül) kódot váltania az olvasónak.

Persze mindez érvényét vesztheti a 140 (száznegyven?) karakterre limitált közlések világában.

Marhaszar: voltaképp ezt jelenti az óriásplakátokra ütött felirat, amely egy új álláskereső oldal reklámja. Egy közhelyes kifogás, a bullshit pecsétje és a link, ahol álmaink állását majd megtaláljuk – ez a hirdetés.

Marhaszart. A bikatrágyát. A helyzet az, hogy nem ismerek olyan magyar nyelvhasználót, aki így káromkodna. A bornírt állításra nekem személy szerint „a lófaszt” jut eszembe válaszként, de ez teljesen egyéni (lehetséges, de korántsem teljes választék: ez marhaság, egy picsát, az anyád picsáját / az apád faszát, a szart, a lószart és így tovább).

Persze, persze, sietek máris kimondani, nincs bajom az idegen szavakkal, hiszen a nyelv ezektől gazdagodik, szépen begyűri azokat a maga rendszerébe mind. Hipp-hopp eltelik az a néhány évtized, míg a használók úgy feledik, eredetileg máshonnan kölcsönözték, hogy még a legnagyobb nyelvőrzők sem látnak benne hibát. Az idegen szavak érthetőséget (tehát a kommunikációnkat) akkor gátolnak csupán, ha van helyettük pont olyan jó magyar szó is, amelyet a nyelvhasználók szélesebb köre ismerhet.

Az olyasfajta szellemi restség romboló csak, mint például ez: „kigóztam a hájpersztórba szoftdrinkért”. Nekem a bullshit is ebbe a csoportba tartozik, parvenü káromkodás, amelyre igen ízes és nagyon is megfelelő magyar szavak vannak. Más kérdés, hogy míg a készítők elitnek és remeknek gondolták a bullshitet kiírni a táblára, vajon elméláztak-e azon, hogy a lófaszt is ilyen jól mutatna-e.

A vonatkozó névmásokból három van, az aki, az ami és az amely(ik). A választék a nyelv természetes változásához idomul: az amely – mivel őse, a mely kérdőszó erősen kikopott – a mai beszélt nyelvben az amivel folytat (minden bizonnyal sikertelen) küzdelmet. A beszélők, szövegírók modorosnak, túlstilizáltnak érzik a korábban helyesnek tekintett amelyt.

Az aki vonatkozó névmás akkor használandó, ha a főmondatból egy élőlényre utalok vissza.

„Béla, akit egyébként a középiskolából ismertem, megsértődött, amikor nem államtitkár úrnak szólítottam.”

„Te, aki ugyanolyan pontosan ismered a helyzetet, hogy tehettél ilyet?”

„Nekem olyan asszony kell, [aki] ha beteg, is keljen fel.”

Gyakran előforduló tévesztés, hogy bár élőlényeket tömörítő, de a nyelvben csupán fogalomként létező főnevekhez kapcsolunk aki névmást: „A frakciónk, aki…”, „A párt, aki…”, „Az adóhivatal, aki…”, „A rendőrség, aki…”. Kerüljük.

Az amely vonatkozó névmás arra használható, hogy az előző tagmondat egyetlen elemére utaljunk vele vissza.

„A paralelogramma olyan négyszög, amelynek két-két szemközti oldala párhuzamos.”

„A katedrálisnak ódon ablaküvegei voltak, amelyek különös fénnyel verték vissza a napfényt.”

„A történet, amelyet most el fogok mondani, kérlek, maradjon köztünk.”

„Nem lehet hosszú életű az egyház, amely szüntelenül felháborítja az egyetlen igazságot.”

„A beszélőnek vagy írónak módja van választani több olyan nyelvi eszköz közül, melyek ugyanannak a dolognak a kifejezésére alkalmasak.”

Nem minősíthető helytelennek, de mindenképpen más stílusértékű (hiszen a nyelvi stílus a választás kérdése), ha a fenti mondatokban az amelyt amivel cseréljük fel. „olyan négyszög, aminek…”, „ódon ablaküvegek, amik…”, „A történet, amit el fogok mondani…”

Kizárólagos, így felcserélése értelemzavaró az ami névmásnak egy esetben, mégpedig akkor, ha az egész előző tagmondatra, annak értelmére akarunk visszautalni. Tehát az előzmény nem egy szó, hanem maga a tagmondat.

„Kioldódott a cipőfűzőm, ami hosszú távon balesetveszélyes.”

Ha itt a „cipőfűzőm, amely” fordulatot használnám, magát a tárgyat minősíteném balesetveszélyesnek, nem pedig az állapotát.

„Tegnap sokat ittam, ami ma meglátszik rajtam.”

„Nem múlik, ami késik.”

Ezekben a mondatokban, látható, nincs is olyan főnév vagy főnévi értékű szó, amelyhez amelyt kapcsolhatnék. Itt csak az ami fejezi ki egyértelműen azt, amit üzenetként megfogalmazni akartunk.

Szombaton megtartottuk az első Közösségi Marketing Napot, amely az eddigi visszajelzések alapján nagyon nagy sikert aratott a hallgatóságnál. Vidám hangulat, mégis rengeteg információ jellemezte az egész napot, s talán épp ez is a titka a pozitív fogadtatásnak. Persze, ehhez nem elég, hogy az előadók felkészülten, hatalmas készlet információbombával érkezzenek a konferenciára. Kell hozzá a hallgatóság tudásszomja is, és hogy merjenek kérdezni, kérdezni és kérdezni. A KM Napon ebben az egyben egészen biztosan nem volt hiány.

Összesen hat előadás volt, mindegyik a közösségi marketing köré csoportosult. Így szó volt a közösségi marketingről általánosságban és a közösségi kommunikáció alapvető szabályairól is, de gyakorlati, lépésről lépésre levezetett tanácsokat is kaptak a résztvevők arról, hogyan építsék fel marketing stratégiájukat a közösségi oldalakon. Papp Zoltán és Molnár Ferenc előadásait egyaránt nagy figyelem, s annál is több komoly kérdés kísérte.

A délutáni blokkot már én nyitottam „Helyesen a weben, helyesen a közösségi médiában” című előadásommal. Bár sokan azt gondolnák, hogy a helyesírás kilóg a konferencia többi témája közül, de a hallgatóság hamar belátta, ez bizony nem így van. Hiszen egy dolog, hogy tudjuk, mikor hová mit kommunikáljunk, de mit sem ér az egész, ha mindezt rosszul tesszük. Előadásomban azon túl, hogy rámutattam, mennyire fontos, milyen hatást keltünk az emberekben az írott szövegeinkkel, egy komplett elsősegélydobozt is átnyújtottam a hallgatóságnak, amelyben rengeteg eszközt találtak. Segítségükkel ők már ki tudják szűrni a komolyabb szöveghibákat.

Mindemellett több gyakorlati példát is megnéztünk, amelyek nagy része igen komoly derültséget okozott a társaságban. Sokan meglepődtek a névjegykártyával kapcsolatos mondandómon, de mind közül talán – az egyáltalán nem szalonképes elnevezésű – „picsaszleng” témakörnél alakult ki a leghevesebb interakció. Általánosságban a jó hangulat, a sok érdeklődő kérdés, felvetés jellemezte az előadásomat, amiért nagyon hálás vagyok a közönségnek. Nélkülük fele ilyen jól sem sikerült volna!

Próbáljuk ki: kezdjük el begépelni a szinonima szót a Google keresőjébe, és figyeljük meg, milyen lehetőségeket ajánl fel!

A felajánlott tíz lehetőségből hetet (!) helytelenül írtak le. De ami ennél is meglepőbb, hogy a legtöbb találat, szám szerint 818 000 az egyik hibás verzióhoz tartozik.

A helytelen írásmód elterjedésének oka az, hogy összekeveredett a fejekben a szinonímia és a szinonima szavak helyesírása. „A szinonímia, azaz rokonértelműség az a jelenség, amikor egy fogalmat több különféle szóval is kifejezhetünk. Szinonimák, vagyis rokon értelműek azok a szavak, amelyek különböző alakúak, de azonos vagy hasonló dolgot jelentenek.” (Forrás: Wikipédia)

Tehát: a szinonímiát hosszú í-vel, a szinonima és annak egyéb alakjait (pl. szinonimák, szinonimája, szinonimái, szinonim) rövid i-vel írjuk.

Ha postán küldjük el anyagunkat az ügyfélnek, akkor a legelső, amit meglát tőlünk, az a címzés. Ha már itt hibákkal találkozik, nem sok esélyünk marad arra, hogy bizalommal fogadja mindazt, ami amúgy a levélben áll.

Többségünk már annyi levelet, csomagot adott fel az évek során, hogy rutinból, pillanatok alatt töltjük ki a megszokott módon és sablonok szerint a címzés mezőit. De vajon belegondoltunk már akár csak egyszer is, hogy helyesen tesszük-e? Vagy a berögzült szokásaink egyben az ügyfeleink által elsőként megpillantható hibáink is?

Szinte mindenki ismeri és alkalmazza a Magyar Posta címzési útmutatóját, ami meglehetősen egyszerű és érthető is:

Gipsz Jakab
Sohafalva
Végtelen utca 99.
1111

Sorozatunkban a címzés minden egyes pontját külön is átnézzük, illetve körbejárjuk az egyéb idevonatkozó érdekességeket is.

A helyes sorrend tehát:

• név/cégnév;
• település;
• utca, házszám, emelet, ajtó;
• irányítószám.

A név:

A magyar helyesírás régi törekvése, hogy az írásban megkülönböztesse a tulajdonneveket (Béla) a köznevektől (macska), ezért azokat nagybetűvel írjuk. Mindig. A vezeték- és a keresztneveket is.:)

Az asszonyneveknek – bár kikopóban vannak – a következő formáit ismeri el a szabálykönyv:

(Példánkban a férj vezetékneve Nagy, a feleség leánykori neve Kovács Anna.)

Nagy Jánosné, Nagy Jánosné Kovács Anna, Nagyné Kovács Anna, Nagy Anna, illetve ha valaki férjhezmenetele után is a lánynevét tartja meg, Kovács Anna. Ugyan nem hivatalos, de használják még az N. Kovács Anna formát is.

Nem helyes a -né képző és a név közé szóközt vagy vesszőt tenni! Pl.: Nagy né Kovács Anna. De a szül. rövidítés beiktatása is felesleges. Pl.: Nagyné szül. Kovács Anna.

A nevek előtt gyakran előforduló idősebb, ifjabb, doktor, özvegy szavakat, illetve rövidítésüket (ifj., id., dr., özv.) kis- és nagybetűvel is írhatjuk. Hogy épp melyik a helyes, az attól függ, hol használjuk. Levélcímzésben, aláírásban, illetve ha oszlopba rendezve sorolunk fel neveket, akkor nagybetűvel írjuk őket. Ha azonban egy mondat belsejében szerepelnek, akkor már kisbetűvel írjuk őket. Esetünkben tehát az első szabály a fontos:

Az idősebb, ifjabb, doktor, özvegy szavakat, illetve rövidítésüket a levélcímzésben nagybetűvel írjuk. Pl.: Dr. Nagy Antal.

Az intézmények és cégek nevét is nagybetűvel írjuk: Balatonfenyvesi Állami Gazdaság, Pécsi Nevelőintézet, Tolmácsi Általános Iskola, Szegedi Nemzeti Színház.

Ha egy intézmény valamelyik alintézménye vagy egyéb nagyobb egysége a címzettünk, akkor ügyeljünk rá, hogy annak a neve is tulajdonnévnek minősül, vagyis azt is nagybetűvel írjuk. Pl.: Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya.

Az ilyen szerkezeteket címzésnél külön sorba illik írni:

Magyar Tudományos Akadémia

Nyelvtudományi Intézete

vagy

Budapesti Műszaki Egyetem

Építészmérnöki Kar

Cégnév lévén a kft., bt., rt., zrt., kht. cégformátumokat is nagybetűvel írjuk a címzésben. Pl.: Hungarofest Kht., Líra és Lant Zrt., Marker Bt., Olimpia Kft.

A sorozat következő részeiben átnézzük a települések, utcanevek, házszámok, irányítószámok helyesírását, de kitérünk más idekapcsolódó témákra is. Érdemes lesz visszanézni!