A tipográfia három kötőjelet ismer, a divizt (-), a félkvirtmínuszt (en dash, –) és kvirtmínuszt (em dash, —). A magyar helyesírás ebből kettőt használ, a divizt kötőjelnek, a félkvirtmínuszt pedig gondolatjelnek (esetenként, szerintem megtévesztően, nagykötőjelnek) nevezi. Lássuk, milyen szabályok vonatkoznak ezekre.

Kötőjel (diviz)

A kötőjel a legkevésbé problematikus írásjelünk, a nyelvhasználó ezt teszi ki a legtöbbször.

• Kötőjelet teszünk az olyan összetett szavakban, amelyekben a szóelemek határán három azonos, mássalhangzót jelölő betű kerül egymás mellé (például: sakk-kör, Széll-lel).
• A szóismétlések, a szóösszetételek és az ikerszók esetében az alkotó tagokat kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz: egy-egy, néha-néha, orrán-száján, gizes-gazos, meg-megállt.
• Ha két vagy több egymás után következő összetett szónak azonos az utótagja vagy az előtagja, rendszerint csak az utolsó, illetőleg csak az első összetett szót írjuk ki teljes alakjában: tej-, zöldség- és gyümölcsfelhozatal; gépgyártó, -szerelő és -javító üzem.
• Kétezren felül – ha az ezres után még más szám is következik – az összetett számnevek írásában kötőjelet használunk: ötezer-nyolcszáztíz.
• Tulajdonnevekhez a főneveket és a belőlük képzett mellékneveket kötőjellel kapcsoljuk: Afrika-kutató, József Attila-díj.
• A többelemű földrajzi nevek több típusában kötőjellel fejezzük ki az alkotó tagok összetartozását: Arany-patak, Csepel-sziget.
• Az -e kérdőszócskát kötőjellel kapcsoljuk az előtte álló szóhoz: Tudod-e, merre menjünk?
• Mind a betűkkel, mind a számjegyekkel írt számkapcsolatokban kötőjelet teszünk, ha a kapcsolat hozzávetőlegességet, vagylagosságot fejez ki: egy-két (ember), nyolc-tíz (napra); 5-6 (darab), 10-12 (éves).
• Kötőjellel hárítjuk el toldalékok kapcsolásakor a három azonos, mássalhangzó közvetlen találkozását, ahol az egyszerűsítés nem alkalmazható: dzsessz-szerű
• Kötőjellel kapcsoljuk a több különírt elemből álló nevekhez a képzőket: Arany János-i, Leonardo da Vinci-s; Illyés Gyula-féle; New York-i.
• Kötőjellel kapcsoljuk a személynevekhez a képzőket: Eötvös-féle, Népszabadság-beli (cikk) stb.
• Kötőjellel fűzzük hozzá a néma betűre és a bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan betűcsoportokra végződő szavakhoz a toldalékokat: guillotine-t,  Montreux-ig.
• Kötőjellel kapcsoljuk a számjegyekhez, írásjelekhez, rövidítésekhez, betűszókhoz a toldalékokat: 12-t, 6%-kal, az MTA-tól.
• Sor végén, elválasztáskor – a szétválasztott szórészek összetartozásának jelölésére – kötőjelet használunk: asz-tal, te-kint.

Gondolatjel

Kezdődnek a problémák. Az irodai szövegszerkesztő automatikus javítása, úgymond, a „kötőjelet (- -) gondolatjelre cseréli (–)”. És általában ez az egyetlen ismert lehetőség, hogy gondolatjelet varázsoljunk a szövegünkbe. A Windows billentyűzetén ugyanis nem egyszerű előkeresni a gondolatjelet, sokan fel is adják a kikutatását. Az é és á alatti kötőjelet Shifttel együtt lenyomva aláhúzást kapunk. A numerikus billentyűzeten már nagyobb sikerrel járunk: a Ctrl + numerikus mínusz már gondolatjelet eredményez (az AltGr-rel együtt pedig em dasht). Bekapcsolt Num Lock mellett az Alt + 0150 számkombináció beírása is gondolatjelet mutat. A Word igyekszik javítani kötőjeleinket, de gondot okoz, ha a gondolatjel után más írásjel következik (például –,), ilyenkor elmarad az automatikus korrekció.

Mikor is van szükségünk gondolatjelre?

• Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük. Ha egy összetett mondat valamelyik tagmondatába beékelődik egy másik tagmondat, ezt a közbevetett mondatot vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük.
• Ha ez a közbevetett szó, szókapcsolat vagy tagmondat írásjelnél ékelődik a mondatba, az írásjelet a közbevetés után, vagyis a közbevetett részt körülfogó gondolatjelpár vagy zárójel második tagja után ki kell tenni. Ha az idéző mondat követi az idézetet, gondolatjellel kapcsoljuk, és kisbetűvel kezdjük. Ilyenkor az idézet végén a kérdőjelet és a felkiáltójelet kitesszük, a pontot azonban nem: „Ó, megvan-e még az az otthon?” – sóhajt fel Radnóti.
• Szépirodalmi művekben az író mintegy idézi a szereplők szavait, de ennek jelzésére nem idézőjeleket, hanem gondolatjeleket szokás használni. Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs. Ha az író idéző mondata követi a szereplő szavait, ezeket gondolatjelpár fogja közre. Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik. Az idéző mondatok nélkül egymást váltogató párbeszéd megszólításonként külön sorokban kezdődik, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van.
• A helyesírási tanácsadó által nagykötőjelnek hívott gondolatjelet szavak között a következő esetekben szokás használni:
• Két vagy több nép (nyelv) nevének kapcsolatát nagykötőjellel érzékeltetjük: angol–magyar (szótár), francia–spanyol (határ), Osztrák–Magyar Monarchia. Az ilyen alakulatok utolsó tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a toldalékokat: (a) magyar–angolban (ti. szótárban), (láttam az) angol–brazilt (ti. mérkőzést), német–franciás (ti. szakos)
• Két vagy több tulajdonnév kapcsolatát nagykötőjellel érzékeltetjük: Újpesti Dózsa–Ferencváros (rangadó) stb. Az ilyen alakulatok utolsó tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a ragokat: Videoton–Haladáson (ti. mérkőzésen).
• Nagykötőjellel fűzzük egymáshoz az olyan szavakat, amelyek valamitől valameddig viszonyt érzékeltetnek: Budapest–Bécs, Duna–Majna–Rajna-csatorna; 1983–1984. évi, a 128–9. lapon, az I–IV. osztályban, Ménesi út 11–13.; az első–negyedik osztályban, kelet–nyugat irányban, a tavasz–nyár folyamán, június–július hónapban; stb.Bonyolultabb esetekben a nagykötőjel kivételesen szóközökkel illeszkedhet a tagok közé: i. e. 753 – i. sz. 456. Az ilyen alakulatok utolsó (esetleg mindkét) tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a toldalékokat: Budapest–Bécsen át, budapest–bécsi, tavaszi–nyári, június–júliusi; 1848–49-ben.
• Nagykötőjelet használunk géptípusok stb. betű- vagy szó- és számjelzése között: T–34, Apollo–11; stb. Az ilyen alakulatokhoz minden toldalékot kötőjellel kapcsolunk: T–34-et, Apollo–11-es.

Kvirtmínusz — (Alt+0151 v. AltGr+-)

A magyar szövegekben nincs ilyen írásjel, angolban a félkvirtmínusz helyett használják. Különbség, hogy előtte és utána nincs szóköz.

A „több mint” kifejezés esetében akkor és csak akkor használunk vesszőt a több szó után, ha összehasonlításról van szó.

Pl.: A kettő több, mint az egy.

Minden más esetben vessző nélkül írjuk. Ha mégis felmerül bennünk a kérdés, ki kell-e adott esetben tenni a vesszőt, próbáljuk meg a több szót behelyettesíteni a körülbelül vagy a nagyjából szavakkal. Ha úgy is értelmes, akkor nem kell vessző.

Pl.: Ez több mint 3 méter hosszú. (Ez körülbelül 3 méter hosszú. Így is értelmes, tehát nem kell a vessző.)

Ugyanez a szabály vonatkozik a „kevesebb mint” kifejezésre is. Tehát összehasonlítás esetén ki kell tenni a vesszőt:

Pl.: Az egy kevesebb, mint a kettő.

Amennyiben a kevesebb szó helyettesíthető a körülbelül és nagyjából szavakkal, akkor pedig nem kell a vessző:

Pl.: Ez kevesebb mint egy liter. (Ez nagyjából egy liter. Így is értelmes, tehát nem kell a vessző.)