Marhaságok
sarnyait | 2010. március 15. | 5 hozzászólás
(Tisztelettel kérem a lektort, itt ne korrektúrázza a durva szavakat.)
Marhaszar: voltaképp ezt jelenti az óriásplakátokra ütött felirat, amely egy új álláskereső oldal reklámja. Egy közhelyes kifogás, a bullshit pecsétje és a link, ahol álmaink állását majd megtaláljuk – ez a hirdetés.
Marhaszart. A bikatrágyát. A helyzet az, hogy nem ismerek olyan magyar nyelvhasználót, aki így káromkodna. A bornírt állításra nekem személy szerint „a lófaszt” jut eszembe válaszként, de ez teljesen egyéni (lehetséges, de korántsem teljes választék: ez marhaság, egy picsát, az anyád picsáját / az apád faszát, a szart, a lószart és így tovább).
Persze, persze, sietek máris kimondani, nincs bajom az idegen szavakkal, hiszen a nyelv ezektől gazdagodik, szépen begyűri azokat a maga rendszerébe mind. Hipp-hopp eltelik az a néhány évtized, míg a használók úgy feledik, eredetileg máshonnan kölcsönözték, hogy még a legnagyobb nyelvőrzők sem látnak benne hibát. Az idegen szavak érthetőséget (tehát a kommunikációnkat) akkor gátolnak csupán, ha van helyettük pont olyan jó magyar szó is, amelyet a nyelvhasználók szélesebb köre ismerhet.
Az olyasfajta szellemi restség romboló csak, mint például ez: „kigóztam a hájpersztórba szoftdrinkért”. Nekem a bullshit is ebbe a csoportba tartozik, parvenü káromkodás, amelyre igen ízes és nagyon is megfelelő magyar szavak vannak. Más kérdés, hogy míg a készítők elitnek és remeknek gondolták a bullshitet kiírni a táblára, vajon elméláztak-e azon, hogy a lófaszt is ilyen jól mutatna-e.
Kategória: Kiemelt írásaink • Szókincs • Szövegírás
Kedves Tibor,
Kis háttérinfo, hogy ne nagyon kössenek belém az emberek később: életem 26 évéből 24-et angolul és magyarul beszélek. Emiatt nem csak a nyelvet ismerem, hanem a mögöttes kultúrát is. Fordítok a TED-nek (www.ted.com), így mások is úgy látták, hogy az angol és magyartudásom megfelelő.
Azzal teljesen egyetértek, hogy ha van _megfelelő_ magyar szó az idegen szó helyett, akkor azt használjuk. Én sem szeretem, amikor a fél mondat olyan idegen szavakból áll, amit vagizásból használ csak a tisztelt beszélő.
A bullshit ennek ellenére nem ilyen. Nincs erre _megfelelő_ magyar szó. Persze, le lehet fordítani, akár még rokon értelmű kifejezést is lehet találni rá (lófaszt pl), de az, ami az emberekben angolszász területen a „bullshit” hallatán megjelenik a fejben, és ami a magyar emberekben a „lófaszt” hallatán megjelenik, más. Mást jelent. Más a foka. Máshogy durva. Teljesen más a jelentése.
Ráadásul a „muszáj” kedvenc szavunk is így indult (muss sein) (scharfes s-t nem tudok írni).
Üdvözlettel,
Gábor
Siettem kijelenteni magam is, hogy nincs semmi bajom az idegen szavakkal. Nem vonom kétségbe semmiképp a nyelvi kompetenciád sem.
Amit mondani akartam, hogy a magyar nyelvhasználók egy jelentős részében nem képződik meg az a háttér, amelyre te utalsz. Rendben, mondhatja a megrendelő, hogy ő a fiatal, nyelveket beszélő populációt akarja megszólítani (pl. engem), ám a célcsoport részeként úgy érzem, nem káromkodom angolul, mert pon’jó szavak vannak a magyarban is erre. Ha kicsit tovább gondolkodom a példákon, vagy akár együtt is, megtaláljuk a magyar káromlások között is az azonos hangulatértékűt (hiszen szép nyelvünk igen választékos a káromkodás terén is).
Én is immár 22 éve beszélem az angolt, jelenleg Angliában élek és véleményem szerint a „bullshit” helyettesíthető többek között a „mellébeszélés” vagy a „rizsa” szavakkal.
Üdv,
BélaPéter
A „rizsa” nagyon tetszik!
Eszembe jutott a faszkalap szó is, de kulturáltan is lehet káromkodni. Öreganyád, barom állat, francba, leszarom és még rengeteg káromkodás létezik.
Választék van, de az adott helyzetben nem nagyon foglalkozunk a válogatással. Azt használjuk, ami elsőnek eszünkbe jut.:)