„Vonatozó” névmásaink

Szerintem kevesen tudják a vonatkozó névmások pontos használatát. Ezek a névmások a kötőszavakhoz hasonlóan kapcsolják össze egy összetett mondat két tagmondatát. Magam, nagyon megengedő és nyelvünk mindenkori mozgásához idomuló nyelvhasználóként azt gondolom, nem történik e tévesztéssel komoly baj. Ugyanakkor az értő használat eleganciát ad a szövegeknek, egy kicsi pluszt, amit talán csak érezni, nem érteni fog az olvasó. Könnyen lehet azonban, ez a csöpp jó érzés juttat bennünket el a sikerhez.

A vonatkozó névmásokból három van, az aki, az ami és az amely(ik). A választék a nyelv természetes változásához idomul: az amely – mivel őse, a mely kérdőszó erősen kikopott – a mai beszélt nyelvben az amivel folytat (minden bizonnyal sikertelen) küzdelmet. A beszélők, szövegírók modorosnak, túlstilizáltnak érzik a korábban helyesnek tekintett amelyt.

Az aki vonatkozó névmás akkor használandó, ha a főmondatból egy élőlényre utalok vissza.

„Béla, akit egyébként a középiskolából ismertem, megsértődött, amikor nem államtitkár úrnak szólítottam.”

„Te, aki ugyanolyan pontosan ismered a helyzetet, hogy tehettél ilyet?”

„Nekem olyan asszony kell, [aki] ha beteg, is keljen fel.”

Gyakran előforduló tévesztés, hogy bár élőlényeket tömörítő, de a nyelvben csupán fogalomként létező főnevekhez kapcsolunk aki névmást: „A frakciónk, aki…”, „A párt, aki…”, „Az adóhivatal, aki…”, „A rendőrség, aki…”. Kerüljük.

Az amely vonatkozó névmás arra használható, hogy az előző tagmondat egyetlen elemére utaljunk vele vissza.

„A paralelogramma olyan négyszög, amelynek két-két szemközti oldala párhuzamos.”

„A katedrálisnak ódon ablaküvegei voltak, amelyek különös fénnyel verték vissza a napfényt.”

„A történet, amelyet most el fogok mondani, kérlek, maradjon köztünk.”

„Nem lehet hosszú életű az egyház, amely szüntelenül felháborítja az egyetlen igazságot.”

„A beszélőnek vagy írónak módja van választani több olyan nyelvi eszköz közül, melyek ugyanannak a dolognak a kifejezésére alkalmasak.”

Nem minősíthető helytelennek, de mindenképpen más stílusértékű (hiszen a nyelvi stílus a választás kérdése), ha a fenti mondatokban az amelyt amivel cseréljük fel. „olyan négyszög, aminek…”, „ódon ablaküvegek, amik…”, „A történet, amit el fogok mondani…”

Kizárólagos, így felcserélése értelemzavaró az ami névmásnak egy esetben, mégpedig akkor, ha az egész előző tagmondatra, annak értelmére akarunk visszautalni. Tehát az előzmény nem egy szó, hanem maga a tagmondat.

„Kioldódott a cipőfűzőm, ami hosszú távon balesetveszélyes.”

Ha itt a „cipőfűzőm, amely” fordulatot használnám, magát a tárgyat minősíteném balesetveszélyesnek, nem pedig az állapotát.

„Tegnap sokat ittam, ami ma meglátszik rajtam.”

„Nem múlik, ami késik.”

Ezekben a mondatokban, látható, nincs is olyan főnév vagy főnévi értékű szó, amelyhez amelyt kapcsolhatnék. Itt csak az ami fejezi ki egyértelműen azt, amit üzenetként megfogalmazni akartunk.