A mondat legyen rövid
sarnyait | 2010. március 7. | 6 hozzászólás
Biztosan valamennyien hallottunk már kisebb gyereket, amint történetet mesél. Annyira lefoglalja a közlés maga, hogy ilyenkor a nyelv háttérbe szorul. Alig kap levegőt, ahogy mondja, így aztán nem tesz sehová sem pontot. Ehelyett az „és akkor ” kötőszóval kapcsolja egybe mondandóját.
A felnőtt sem különbözik néha, ha elfogja a közlés heve. Egy jó gondolat, egy ihlet, amely megszáll bennünket, aligha tűr halasztást. Ütjük hát a billentyűzetet, hogy semmi ki ne maradjon a szövegből. Ekkor szaladnak ki ujjunk alól a többszörösen összetett, és-sel kapcsolt mondatok.

Egy egyetemi kezdeményezés kapcsán olvastam a következő szöveget: „Szeretnénk létrehozni egy bowling-, darts- és csocsóklubot, ez annyit jelent, hogy némi tagsági díj ellenében heti rendszerességgel járhatnak a hallgatók űzni ezeket a sportágakat egy megadott időpontban. Erről természetesen már folynak a tárgyalások, hogy mikor lenne mindenkinek a legalkalmasabb, és ezen klubok tagjai természetesen automatikusan neveznek a következő sportrendezvényünkre is. És szeretnénk csinálni majd külön-külön bajnokságokat: külön bowling, külön biliárd, külön darts, és ezekre lesz majd ingyenes a nevezési díj a klub tagjainak, és természetesen a jövőben megrendezésre kerülő kocsmaolimpiák nevezési díjából is kedvezményt kapnak majd a klubtagok.”
Rendkívül nehéz elolvasni így, mert burjánoznak a többszörösen összetett mondatok, amelyeket mindig ugyanúgy köt össze a szerző. Bár érthető, de fárasztó a szöveg, ez pedig nem lehet célja egy alapvetően jó kezdeményezést bemutató írásnak. Hogy szólhatna mindez tömörebben és ergonómikusan?
„Létrehozunk majd egy bowling-, darts- és csocsóklubot. Itt némi tagsági díj ellenében heti rendszerességgel egy megadott időpontban járhatnak a hallgatók űzni a sportágakat. Természetesen még tárgyalások folynak: mikor lenne mindenkinek a legalkalmasabb. A klubtagok ráadásul automatikusan indulói lesznek a következő sportrendezvényünknek is. Tervezzük a külön-külön bajnokságokat: egyet a bowlingnak, egyet a biliárdnak, egyet pedig a dartsnak. A klub tagjainak nem kell ezekre nevezési díjat fizetniük, ahogy a jövőben megrendezendő kocsmaolimpiák nevezési díjából is kedvezményt kapnak majd.”
Javaslom tehát, hogy írás közben is vegyünk levegőt. Minél gyakrabban. Mert amikor mi elhallgatunk, az olvasó is megpihenhet, és talán ezekben a pillanatokban hat rá a legjobban az írásunk.
Kategória: Szövegírás
A szerzőről: Sarnyai Tibor, újságíró, print és online kiadványszerkesztő. Magyar nyelv és irodalom, illetve kommunikáció szakos diplomát szerzett 2003-ban a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán. A Délmagyarország című megyei napilap tudósítójaként kezdte a szakmát, később a makói önkormányzat hetilapjának szerzője, olvasó- és tördelőszerkesztője lett. Jelenleg is ez a főállása.


Ebbe a hibába én is gyakran beleesek…
Szerintem nem igaz. A hosszú mondatokkal sokkal jobban meg lehet fogalmazni, pontosítani a dolgokat, de a rövid mondatok összeszaggatják a mondanivalót.
Ezen kívül a lelkesedés látszik ezen a hirdetésen; az, hogy végre tenni akar valamit, és a cselekvés hevében olyan apróságokra, mint a helyesírás, meg a tördelés, nincsen ideje.
Ezzel nem mentegetni akarom, de a szerkesztett hirdetési verzió kevésbé tetszik. Nincs benne a lelkesedés annyira.
A fenti szöveg nem hirdetés, annak egyik formája sem felelne meg. Természetesen igazad van, van helye a hosszú mondatnak is a nap alatt, de nem az olyannak, amely egyszerű és-ekkel köti össze a mondanivaló, mert a monotóniánál kevés riasztóbb ügy létezik szerény véleményem szerint.
A lelkesedés remek, hiszen a bejegyzés is azzal kezdődik, hogy az ihlet heve üti el figyelmünket a nyelvi helyességtől, de milyen szerencse, hogy van Netlektor, aki lelkesedésünket nyelvhelyességgel párosítja.
Én igazából ezt a mondatot kifogásolom az átírt verzióban:
„Természetesen még tárgyalások folynak: mikor lenne mindenkinek a legalkalmasabb.”
Én úgy érzem, hogy ha már ennyire „természetes”, akkor inkább úgy kéne megfogalmazni, hogy „Természetesen még folynak a tárgyalások: mikor…”
Ha úgy lenne, hogy „Jelenleg még tárgyalások folynak”, akkor egyetértenék a szórenddel. Vagy még inkább úgy, hogy „Jelenleg még tárgyalások folynak arról, hogy…” (A kettőspontnak ilyen szószerkezetben szerintem nincs létjogosultsága)
Természetesen lehet máshogy, és lehet jobban is, mint ahogy én tettem. Örülök, hogy foglalkoztok a kérdéskörrel.
Nem valami éles kritikának szántam, csak véletlenül ráakadtam erre az oldalra, és gondoltam hozzáfűzök valamit…
Mindenesetre jók a cikkek